Napos reggelre ébredtünk Zalakaroson, ahonnan autókkal indultunk vissza Nagybakónaknak, hogy folytathassuk a 6. számú túrát. Indulás előtt azonban bemelegítésül felszaladtunk a kilátóba (lábánál van a pecsét), ahonnan reggeli fényeiben csodálhattuk meg a Balaton tanúhegyeit és a Kis-Balaton pici szigeteit.

Az előző nap tanulságául Nagybakónakon előkerültek a kamáslik, a gyönyörű idő ellenére még mindig sár lepte a vidéket. Zöldellő legelőkön keresztül vitt az út, a fűben a nyár utolsó virágai - néhány imola és peremizs - között egyre nagyobb számban tűntek fel az ősz lilában pompázó szépségei, az őszi kikericsek. Ölyv keringett felettünk, a távolban kecskék legelésztek, az út menti bokrokon ezerszám piroslott a galagonya és a csipke. A jelzést itt időnként elvesztettük, de végül sikerült a helyes irányban továbbmenni. Megérkeztünk az Öröm-hegyhez, ahol a kaptató után egy kis tisztáson kegyhely és kőkereszt várt minket, velük szemben pedig a Rockenbauer Pálra emlékező kopjafa állt némán. Innen már nem volt messze a Postás-kulcsosház szebb időket látott épülete. Kertjében fügefa állt, a levelek közt érett gyümölcsök kérették magukat, beütöttük a pecsétünket.

Kis pihenő után megkezdtük az ereszkedést, majd a Gesztenyés-hegy erdőségén keresztül haladtunk tovább. Az ágak közt ökörnyál húzódott és egy keresztespók óriási hálóján irizált a napfény. A sárban állatok lábnyomai látszottak, két lódarázs pedig az úton hemperegve birkózott. A fák közül kiérve csodás látvány tárult elénk. A táj szépsége képeslapra illett volna. A barna és zöld szántóföldek mögött kéken sorakoztak a balatoni tanúhegyek, előttük meg-megcsillant a Kis-Balaton vize, az égen pedig sormintákat alkottak a felhők.

Zalaújlak határában haladtunk, az út mentén diófák potyogtatták termésüket, majd szántók mentén haladtunk tovább a szikrázó napsütésben. Egy magányos házikó mellett óriási szelídgesztenye fa állt, a szúrós burkokból piciny gesztenyék gurultak ki. Kőkereszt bújt meg az erdőszélen.

Hamarosan megérkeztünk Zalakaros menti erdőbe, ahol a Kéktúra találkozik a Csiga-túra tanösvénnyel. A kilátónál megpihentünk kicsit, majd a Kék vonalán bandukoltunk el a Termáltó és Ökopartig. Itt zártuk a hétvégét, de a búcsúzkodás után néhányan még nem Budapestet írtuk be az útvonaltervezőbe.

A napot a Kis-Balaton vadregényes vízivilágában zártuk. A Kányavári-sziget egész évben, idegenvezetés nélkül látogatható, miután persze leszurkoljuk a parkolási díjat. A szigetre vezető, jellegzetes formájú hídról megcsodálhatjuk a vízinövényekkel dúsan benőtt Hídvégi-tó vizét, mely eszményi élő- és táplálkozóhely a rengeteg vízimadár számára. A szárcsák, hattyúk és kacsák mellett mi láthattunk búbos vöcsköt és gémeket is, ahogy a sulyom és tündérrózsa levelei közt keresgéltek finom falatok után. A szigetet javarészt körbe lehet járni, belsejében pedig zöldellő rétek hívnak piknikezésre, a játszótereken pedig a gyerekek sem unatkoznak. A parton padokon ülve figyelhetjük a madarakat, de két kilátóból is rácsodálkozhatunk erre a csodás vidékre.

Zalakaros reggel.

A Kis-Balaton a kilátóból.

Őszi kikericsek Nagybakónak határában.

Reggeli.

Nyárvégi pompa.

Kecskék.

Izzik a galagonya.

Erdőrészlet az Öröm-hegyen.

Gombák kalapján csillan meg a nap.

Kegyhely kereszttel.

Rockenbauer Pál emlékhely kopjafával.

A szebb időket látott Postás kulcsosház.

Keresztespók a hálójában.

Vajon ki járt errefelé?

Darázspáros.

A Gesztenyés-hegy oldalában.

Szántókon visz az út.

Úton.

A zalakarosi Termáltó és Ökopart.

Szőrmók hernyó.

A Hídvégi-tó vize a Kányavári-szigetnél.

Búbos vöcsök.

Sulyom.

Hattyú keresgél ennivaló után.

Három szárcsa.

A jellegzetes híd.

Vadregényes táj.

Ősöreg fák mellett visz az út.

A kisebbik kilátó.

És a nagyobbik.

Alkonyodik.

Suhanás a víz felett.

Fűzfaágak mögött csillan a víz.

Kacsa úszik a sekély vízben.

Térkép a Kis-Balaton vízivilágáról.

2020. szeptember