Repkedtek ugyan a mínuszok ezen a szombati napon, de a ragyogó napsütés mégis túrázásra csábított minket. Kellett már a mozgás a sok otthonülés után, de a legnépszerűbb kirándulóhelyeket kerülni akartuk, így esett a választás Biatorbágyra és a Nyakas-kőre. Kelenföldön szálltunk fel a vonatra, és röpke negyed óra múlva már a Füzes-patak mentén közelítettünk az ipari műemlékként számon tartott kettős vasúti völgyhíd, vagy ismertebb nevén a viadukt felé.

A sárga jelzésen vágtunk neki a fagyott erdőnek, ahol azonban itt-ott már találkozhattunk a tavasz első jeleivel egy kis csomó moha, egy kihajtott bodzalevél vagy a hó alól kibújó számos zöld hunyor képében.

Alattomos és rendesen felfagyott, nyílegyenesen az erdőbe vágott úton értünk fel a Kő-hegy csipke-és sombokrok keretezte látványos sziklaformáihoz, ahonnan szép kilátás tárult a környékre. A sárga jelzés aztán egy meredek lejtőn vezetett tovább, és ha sikerült megvetnünk a lábunkat egy gyökérben vagy kőben, már könnyedén rácsodálkozhattunk a körülöttünk őrtornyokként álló sziklatömbökre, melyeket rejtélyes, beléjük vájt fülkéikről kaptárköveknek is neveznek. A Kő-hegy oldalában álló három sziklában mindösszesen tíz ilyen kőfülke található, keletkezésük és rendeltetésük a mai napig fejtörést okoz a tudósoknak. A Kő-hegyről völgybe ereszkedtünk, lassan közelítettünk a Dobogó-hegyhez, ahonnan visszatekintettünk ezekre a kőóriásokra.

Az erdő fái közt egy-egy cinege énekelt. A csúszós utak mélyedéseit a befagyott tócsák jégtáblái töltötték ki. Legtöbbjüket már betörték az előttünk járók, a szilánkokon meg-megcsillant a nap fénye. Az Ürgehegynél a sárga jelzésről rátértünk a piros keresztre. Nyaralók és hétvégi lakok között mentünk tovább, ekkor - úgy mutatóba - került a szemünk elé egy csokornyi hóvirág és két kis téltemető virág. Talán úgy ültették őket az út mellé, mindenesetre jó volt találkozni a tavasz újabb hírnökeivel. A piros kereszten ismét érdekes sziklaformáiciók mellett haladtunk el. Az alámosott, lapos tömbök egy félbemaradt, gigászi építkezésre emlékeztettek bennünket. Áttértünk a piros jelzésre, és hamarosan megérkeztünk a túra fő attrakciójához, az Öreg-hegy oldalában álló Nyakas-kőhöz, mely diadalmasan tört a kék ég felé. A morzsolódó talaj a ragyogó napsütésben csúszóssá vált, így én nem is erőltettem, hogy megmásszam a sziklát. Nem úgy mint egy diáksereg, akik vakmerőbbek voltak nálam.

A piros jelzésen végigmentünk az Öreg-hegy Madárszirt névre hallgató sziklaperemein,ahol csodaszép panoráma tárult elénk Biatorbágy házaival és a Biai-tóval. A sziklaperemről egy út vezet a hegy aljáig, ez a Százlépcső nevű ösvény, de mi nem tértünk le a pirosról és nemsokára régi, elhagyatott pincék mellett vezetett az út. Lassan ereszkedni kezdtünk, néhol kihívás volt megvetni a lábunkat a sikamlós talajon. A fák közül előtűnt a Szily kápolna, melyet Szily József udvari tanácsos (1746-1827) építtetett. Fia, Antal nyuszik itt, erről a padlóba süllyesztett sírkőlap tanúskodik.

Az Iharos mentén érkeztünk meg újra a város utcáira, majd a viaduktot magunk mögött hagyva bandukoltunk el a vasútállomásra, ezzel bezárva a túrakört, mely a maga 16 km-ével egész jó bemelegítésnek bizonyult.

A reggeli indulás előtt sebtében lőtt kép: Kelenföld régi vasútállomása.

Katolikus templom Biatorbágyon.

Kitelepítési emlékmű.

A kettős vasúti völgyhíd, ismertebb nevén viadukt.

Fagyott szárak.

Mohával bevont sziklák hintették be a tájat.

Talp alattnyi zöldek.

Zöld hunyorok bújtak ki a hó alól, a faggyal is dacolva.

Hótakaró az avaron.

Egy utálatos emelkedő. Fel volt fagyva, de legyőztük.

Kilátás a Kő-hegyről.

Sziklalépcsős út.

Kaptárkövek a rejtélyes kőfülkékkel.

Havas utakon.

Iszalag-szív.

Játék a jéggel.

Jeges terep.

Mutatóba előkerült két kis téltemető és egy csokornyi hóvirág.

Karimás sziklakülönlegesség.

Fagyalbogyók.

Útjelzők. Irány a Nyakas-kő!

A Nyakas-kő aljában. Annyira jeges volt a terep, hogy nem mertem bevállalni a felmenetelt. Nem úgy, mint mások.

Erodált sziklaformák.

A bátrak felmásznak a sziklára, a kevésbé bátrak csak fotózzák őket.

Kilátás a Madár-szirtről.

Elhagyott pince.

Szily kápolna.

Fényjáték és Szily Antal sírjának kőlapja.

Az 1931-es biatorbágyi merénylet emléktáblája a viaduktnál.

2021. február