Hajnalban keltem, hogy megelőzzem a tömegeket, elvégre még mindig tombol a járvány. Mégis, mozogni kell, levegőn kell lenni, és ha már virágfüzérekbe öltözött a város a húsvéti ünnepekre, azt látni kell.
Villamossal érkeztem a Szentlélek térre, ahol mély rózsaszín virágba borult, nyurga fácskák szegélyezték a Vasarely Múzeum oldalát. A Fő tér még aludt, alig volt mozgás, azonban még a borongós időben is látszott, hogy a kopasznak tűnő, mogorva fákon kövér bimbók ülnek. A térről Varga Imre: Várakozók szoborcsoportja felé vettem az irányt, majd felpattantam a HÉV-re, és a Margit híd budai hídfőjénél szálltam le.
Picit eleredt az eső, miközben felkaptattam a meredek Gül baba utcán - az utóbbi maszkban különszámnak is beillett -, majd megérkeztem az '56-os forradalom megtorlásainak legfiatalabb mártírjáról, Mansfeld Péterről elnevezett térre. Egyedül voltam, és végre kicsit levehettem a maszkot. A virágillatú levegő keveredett az eső szagával, a közelben cinke fakadt dalra. A kilátás gyönyörű volt innen, előttem terült el a város számos templomtornyával, a Citadellával, a budai várral, és az Erzsébet híddal. Mindezt a fehér virágokkal teli kökénybokrok csoportja spékelte meg, melyek, mint habos fehér felhők úsztak a tér alatt.
A Margit tér irányában ereszkedtem le a Rózsadomb lankáiról, majd a körúton ismét villamosra szálltam, hogy belevessem magam a Margitsziget virágözönébe. Ahogy minden évben, most is fehérbe, lilába és rózsaszínbe öltözött cseresznyefák, magnóliák és orgonabokrok fogadtak, az ágyásokban hunyorok, nárciszok, tulipánok és jácintok szirmain sütött át a most már erőteljesen ragyogó nap.
A sziget pesti oldalán, a Margit hídtól kiindulva, a futókör mentén kövek sorakoztak. Az egyik párt rakta ki őket a koronavírus-járvány magyar áldozatainak emlékére. 20.000 darabot. Az áldozatokat nyilvántartó kormányzati oldalon feltüntetett számokkal és életkorral feliratozott kövek sora eltűnik a messzeségben, hiába hunyorítok, nem látom a sor végét.
A hatalmas platánok mintha csak nyújtózkodtak volna. Az óriási füves területeken boldogan rohangáló kutyák tombolták ki magukat. Az erdősebb részeken a talajt keltikék, salátaboglárkák és ibolyák színes szőnyege borította. Madarak daloltak és szöszöltek a magas fákon, és két mókus kergetőzött az egyik törzsön. A Japánkert még ébredezett, ösvényein alig járt még valaki, pedig már kilenc óra múlt. Egy szürke gém tűnt fel az égen, egyenes irányban repült, majd hirtelen megfordulva az egyik mocsári ciprus ágaira szállt megpihenni.
Egyedül voltam a buszon, ami kivitt a szigetről, de már éledezett a város. Az Árpád hídon futók igyekeztek a sziget felé, hogy letudják a napi penzumot és persze gyalogosok, hogy kicsit kikapcsolódjanak. Biztos megnézik majd a virágokat is.
Vasarely Múzeum.
Varga Imre: Várakozók
Gül baba utca.
A Mansfeld Péter tér kökénybokrai.
Jól áll a városnak a tavasz.
Harsány zöld hajtásokkal keretezik egy juharfa ágai a Várat.
Maszkot kapott a Margit tér szobra.
Aranyvessző bokor a Margitszigeten, a reggeli fényben.
Mókus.
Veresgyűrűs som ágai.
A feliratozott kövek sora.
Virágtakaró.
Hagymások gyülekezete.
Nárcisztánc.
Sakura.
Egy csokor hunyor.
Csend.
Magnóliák.
Szürke gém.
Az ébredező Japánkert.
2021. április
