Egy hétvégét töltöttünk a Bükfürdő melletti Bőben és a falu látnivalói mellett a környék érdekességeit is felfedeztük.
Reggel a Bő központjában, a Köztársaság téren álló Szent Imre-templomot jártuk körbe, melynek befalazott oldalsó kapujában levendula bokor nőtt. A XIII. században épült, egykor temetővel körbevett templom eredetileg is a település centrumában lehetett. Bő mezővárossá válásakor országos vásárokat tartottak előtte.
Bőből Kőszegre utaztunk, ahol csak néhány röpke órát töltöttünk. A Gyöngyös utcán haladtunk végig, az ódon házak kapui még málló festésükkel is büszkén védték a belső udvarok titkait a leskelődőktől. A piacon mézet és vásárfiát vettünk, majd a Fő tér színes házai és szökőkútjai között fagyiztunk egyet.
Délután érkeztünk vissza Bőbe, az utak mentén pipacsok és margaréták virítottak, fotózásra csábítva. Este bejártuk a falu utcáit és elsétáltunk a határban csordogáló Répce folyó hídjáig. A kaszálókon szalmabálák sorakoztak és az eget rózsaszínre színezte a lenyugvó nap.
Másnap reggel ellátogattunk Lócsra, melyet a környékbeliek csak rózsafalunak hívnak. A mindösszesen 131 lakost számláló kicsiny falu utcáit virágoktól roskadozó rózsatövek szegélyezték. A rózsákat a 21 éven keresztül polgármesterként szolgáló Horváth István telepítette, ma már lánya, Horváth Ildikó polgármesterként viszi tovább édesapja munkáját. Sőt, 2020 nyarán megalakult a Rózsafalu Civil Egyesület (RÓCI), idén pedig megrendezték az I. Rózsafesztivált.
Ahogy az utcákon sétáltunk, feltűnt, hogy a porták előtt virágba borult kis ágyások, összeültetések, régi tárgyak vagy vicces bábuk állnak, és a lakók nagy lelkesedéssel csinosítják házuk táját. Az önkormányzat ugyanis ebben az évben első alkalommal nevezett a Virágos Magyarországért Versenyen, és Virágzó régiség 2021 néven környezetszépítő versenyt hirdetett a virágosítás és az újrahasznosítás jegyében. Így már érthető, miért került virág a lábosba, régi bőröndbe, bicikli csomagtartójába, kerítésre szerelt lökhárítóba vagy fonott kosarakba. Mindkét verseny nyerteseit augusztusban hirdetik ki, hajrá Lócs!
Lócsról visszatértünk Bőbe, és a hídon túl, lekaszált réteken, szalmabálák közt sétáltunk el a Répcéig. Korábban le lehetett menni a partra, ma már sajnos kerítés állta az utunkat, csupán egy kis gátnál láthattuk a folyó visszaduzzasztott vizét ezen a szakaszon. Vastag törzsű fűzmatuzsálemek szegélyezték az árnyas ösvényt, mely búza- és repceföldekig vitt minket. Damonya (Csernelházadamonya) határában a Kisjézust kezében tartó Mária kőszobra állt az út szélén, mely a temetőig vezetett. Lassan visszaértünk Bő központjába, ahol a villanypóznán fészkelő gólyacsalád újoncai épp az ebédet várták. Négy kíváncsi fejecske kukucskált ki reményteljesen, szerencsére nem is kellett olyan sokáig várniuk.
Délután útnak indultunk Budapest felé, és magunk mögött hagytuk a pipacsokat, rózsákat, és szénaillatú réteket, de a vázába tett néhány szál kalász hamar segít a visszaemlékezésben.
Bő, Szent Imre-templom.
Kőből kinőtt levendulabokor.
Kőszeg, a Gyöngyös utca egyik ódon háza.
Részlet.
Kapuk.
A Fő tér színes házai.
A Jézus Szíve plébániatemplom.
Oroszlános kút.
Egy szép csatornafedő.
Tavirózsákra emlékeztető szökőkutak.
Pipacsok Bő határában.
Alkony a Répce partján.
Lócs egyik virágágyása magáért beszél.
A "Virágzó régiség 2021" pályázatra készült alkotások.
Bogármámor egy virág kelyhében.
Lócs rózsás utcája.
A bői templom.
Kaszáló a Répce partján.
Windows háttérkép.
A Répcénél.
Ősöreg fűzfák.
Mária szobor Damonyánál, a temetőhöz vezető úton.
Még június elején is nyíltak a bodzavirágok.
Búzamező.
Repce közt a pipacs.
Források:
2021. június
