Egy június végi hétvégét töltöttünk a Duna-Tisza közének tájain, mely a magamfajta, Alpokalján nevelkedő emberkének merőben más látnivalókat ígért, mint amikhez hozzászokott. Az alföldi sík vidék és a Tisza egyedülálló élővilága, épített öröksége mind fényképezésre csábítottak. A legkülönlegesebb nevezetességért azonban meg kellett küzdeni. Nem volt elég felkutatni és megnézni, ki kellett bírni. Ez volt a tiszavirágzás, de csak szép sorjában.
Bázisunk Lakitelek volt. Reggel kimentünk a nagyközséghez tartozó Tőserdőre, a Tisza hurok alakú Szikrai-holtágához, mely kéken kanyargott a fák közt. A távolban egy csónak ringatózott, a part mentén hattyú fehérlett, és szürke gémek keresgéltek reggeli után. A sekély vízben vízitökök és a sulyom úszó levélszigetei lebegtek, a kölcsönzőnél csónakok várták utasaikat. A parton kilátó állt, ahonnan még méltóságteljesebben terült el a tájban a holtág vize, mely úgy tett, mintha sietne valahová, ám a folyószabályozás óta inkább csendesen ölelte körbe az árterek törékeny élővilágát.
A Kiskunsági Nemzeti Park területéhez tartozik a holtág mentén található Kontyvirág tanösvény, mely a Szikra és az Alpári-rét területén tesz ki egy mindösszesen 3,5 km hosszú kört. Mi hamar végigmentünk rajta, mert a milliónyi szúnyog egy perc nyugtot sem hagyott nekünk, így sietősre kellett venni a lépteinket.
Vigasztalódásul leültünk fagyizni a Talmácsi fagyizóban, és a kis csapat kupaktanácsot tartott. Már napok óta arról szóltak a hírek, hogy bármikor beindulhat a kérészek násztánca, avagy a tiszavirágzás és hogy a Körösökön már lehetett látni a jelenséget. Ezt és a környék látnivalóit szem előtt tartva megszületett a haditerv, vagy mondhatni hadiút, amin autókkal indultunk el.
Első állomásunk Tiszaalpár volt, ahol kirakodóvásár fogadott minket. Mint kiderült, a Várdombnál épp zajlott a XVIII. Ősi hun-magyar szer találkozó. Az egykori, a bronzkorból származó földvár maradványainál ezért jurták álltak, dobok szóltak, íjász bemutató és lovas ügyességi játékok szórakoztatták a nagyérdeműt. A dombról csodaszép kilátás tárult az Alpári-rétre, ahol 895-ben a honfoglalás egyik legfontosabb csatája zajlott le. Anonymus krónikája, a Gesta Hungarorum szerint itt aratott győzelmet Árpád vezér Zalán bolgár fejedelem felett. A terület vízi paradicsomában ma gémek, hattyúk, kárókatonák sokasága tanyázik. A Templom-dombon állt a 18. századi barokk, katolikus templom, a domb aljában pedig a skanzen, mely egy rekonstruált Árpád-kori falut mutat be.
Következő állomásunk a Csongrád városától nem messze található Körös-torok és annak homokos partja volt. A Tiszán 1896-ban, eredetileg fából készült pontonhídon jutottunk át. A fahíd szerkezete ma már fémből van, ám a recsegő pallók még megvannak, és elég kalandos volt, ahogy a kerekek átgurultak rajtuk. A Körös-torok strandján picit mártóztunk a Tisza vizében, finomakat ettünk a korrekt árfekvésű büfékben és már indultunk is tovább.
Utunk Csépán keresztül vezetett, és a táj kissé kusturicás jelleget öltött. Elhagyatott tanyák mellett haladtunk el, melyeket napraforgótáblák váltottak, az úton egymást követték a kátyúk. Hamarosan megérkeztünk Tiszaugra, ahol a Holt-Tisza kicsiny strandján végre tényleg elmerülhettünk a kellemesen meleg vízben. Szemben kilátó állt, időnként pedig kócsagok szálltak a nádas felé. Alkonyodott, így ideje volt tovább indulni, közeledett a kora este, a kérészek násztáncának ideje.
Először Tiszakürtre érkeztünk, ahol az arborétumot elhagyva siettünk a Tisza partjára, hátha megpillantjuk ezt az évenként egyszer és csupán néhány napig látható jelenséget. Sajnos itt nem volt szerencsénk, a szúnyogokon kívül egy tiszavirág sem jelentkezett, és egy, a parton szintén kérészeket váró hölgy azt mondta nekünk, a nagy rajzást az előrejelzések szerint pár nappal későbbre várják. Nem csüggedtünk, inkább továbbmentünk Tiszainokára, ahol végül ránk mosolygott a szerencse. A víz felett tüneményként repkedtek ezek a hosszú faroksertékkel rendelkező, tündérszerű rovarok. Kérészéletű - mondják a múlékony dolgokra, és valóban, ezek a rovarok vedlenek, párosodnak, petét raknak majd elpusztulnak, és mindezt néhány óra alatt viszik véghez. Sajnos nem maradhattunk sokat a parton, pedig órákig néztem volna ezt a szenvedélyes násztáncot, de sajnos a szúnyogok összehangolt támadást indítottak ellenünk. Futottunk az autókig, és beletapostunk a gázba.
Napokig vakaróztam ezután, de akárhányszor egy csípésre néztem, eszembe jutott, hogy láttam a tiszavirágzást, mely 2020-ban a hungarikumok közé is bekerült.
A Szikrai-holtág Tőserdőnél.
Csónakkal, kenuval, bringával vagy gyalogszerrel fedezhetjük fel a vízi világot.
Vadregényes táj hattyúval.
Vízinövényekből sincs hiány.
Sulyom.
Vízitökök.
Szürke gém száll a víz felett.
Várakozás.
A Kontyvirág tanösvény térképen.
Csónakok.
Ártéri erdő a tanösvényen.
Szürke gém a túlparton.
Dzsungel.
Tiszaalpár katolikus temploma.
Jurta a Várdombon.
Az Alpári-rét gazdag madárvilágnak ad otthont.
A katolikus templom ablakai.
Nepomuki Szent János szobra.
A katolikus templom tornya.
Skanzen, Árpád-kori falu rekonstrukciója, lakóház.
Pákász tanya.
A műemlék fahíd és szerkezete Csongrádnál.
A Körös-torok strandja.
Kilátó.
A Körös torkolata.
Csépa.
Alföldi táj.
Strand kilátóval Tiszaugnál.
A Tisza Tiszakürtnél.
A Tisza Tiszainokánál. Kezdődik a produkció.
Nem könnyű szúnyogfelhőben fotózni, de igyekeztem. Íme a tiszavirágok.
Források:
Tiszavirágzás naprakész infókkal
Élmények és látnivalók Magyarországon. Well-PRess, Miskolc, 2019.
2021. június
