Emlékszem, izzasztó hőség volt 2020 júliusában, mikor először Felsőkövesden jártunk. A kabócák kitartóan zengték dalukat, miközben a kis haranglábnál beütöttük a pecsétet. Most ősz volt, egyre lángolóbb színekkel, de a napsütés emlékeztetett arra a nyári napra. Innen folytattuk a 8. számú túránkat Gálosfa irányába Simonfáig ezen a hétvégén, hogy aztán végleg lezárhassuk a DDK-n tett barangolásainkat.
Elhagytuk Felsőkövesdet, és egy löszös mélyútra tértünk rá. Egy erdősávon vadetető mellett haladtunk el, majd rétek nyúltak el a tájban, melyeken még néhány színes virág és fehér gomba vonzotta a rovarokat, így a lepkéket is. Egyszer csak megmozdult az egyik kóró, és csak ekkor vettük észre egy imádkozó sáska ránk szegezett tekintetét.
Egy öreg fa előtt irányjelző táblák álltak. Elértük Szabást, ezt a piciny, elhagyatott falut. Az út szélén romos épületek, ledőlt kőkereszt és leomlott sírok jelezték, hogy itt hajdan jóval többen élhettek, mint ma. Szerencsére egy-egy felújított épület és egy csodaszép fa kapu mutatta, hogy van remény. Utóbbin ez a felirat állt: "Ez a kapu nem akar kizárni."
A cigány-dombi erdő fái közt felvonultak az erdő kincsei. Fekete szeder csillogott a tüskés ágak közt, zsidócseresznye lampionjai rikítottak és kisebb-nagyobb csoportokban illegették magukat az őszi kikericsek. Majd ismét messzire futó réteken mentünk tovább, és a dimbes-dombos táj tetejéről, a Bükk-tetőről letekintve egy kis völgyben házak tűntek fel. Elértük Kistótvárost, ami tulajdonképpen egy kerítéssel körülvett mintagazdaság és turistaközpont, saját kilátóval.
Megkezdtük az ereszkedést egy erdős szakaszon Gálosfa felé, majd a halastavak töltésén áthaladva megérkeztünk a községbe. A Coop üzlet mögötti kis, lejtős úton értük el a pecsételőhelyül szolgáló kocsmát, ahol bekerült az utolsó DDK-s pecsétünk, hiszen a hátralévő Gálosfa-Simonfa szakasz simonfai pecsétjét már korábban megszereztük. Némi örömtánc és fröccs kíséretében ünnepeltük meg ezt a jeles eseményt. Mivel még csak kora délután volt, programlehetőségek után néztünk, és úgy döntöttünk, belefér a napba a bőszénfai Szarvasfarm meglátogatása.
A Kaposvártól 18 km-re található farmon látogatóközpont, tavacska és számos kifutó várja a látogatót, ahol gímszarvasokkal, dámszarvasokkal, vaddisznókkal, kecskékkel, emukkal vagy éppenséggel alpakákkal találkozhatunk.
A nap zárásaként a Boldogasszonyfa közelében, a 67-es út mentén lévő 67-es Vendéglő és Panzióban vacsoráztunk, majd elfoglaltuk a szállásunkat Simonfán, az Ezüsthárs kulcsosházban.
Felsőkövesd.
A harangláb.
Kis látogató az őszi falevélen.
Löszös mélyút.
Sárga lombok.
Kéneslepke.
Harmatos kalapú gomba.
Imádkozó sáska.
Szabás egykori temetője.
"Ez a kapu nem akar kizárni."
Magányos vadgesztenye.
Szabás.
Mácsonya kórói.
Szeder.
Kikericsek.
Iszalag.
Kistótváros magánkilátója.
Gombacsoport.
Őszi rétek.
Bársonyvirágok Gálosfán.
Gálosfa katolikus temploma.
Emu a bőszénfai Szarvasparkban.
Kecskeparti.
Csak egy lépés.
Pimasz gímszarvas.
Pihenő.
Legelésző dámvad tehenek.
Csapatban pihenés.
Igéző tekintet.
2021. október
