Csupán négy februári napot töltöttünk a francia fővárosban, és a borongós, szeles idő ellenére láthattuk a tavasz első megnyilvánulásait.
Utazás
Az indulás nem volt egyszerű, a gép másfél órával később szállt fel, így sajnos az első napunk java az utazással ment el. Már jócskán benne voltunk a délutánban, amikor landoltunk az Orly repülőtéren. Innen az Orlyval nevű HÉV-szerű vonattal utaztunk Antony-ig, majd a RER-B vonatra átszállva érkeztünk meg a Gare du Nord pályaudvarra, melynek közelében volt a szállásunk. Köztudott, hogy a párizsi metróhálózat nagyon kiterjedt és a repterekre tartó vonat -és buszhálózathoz kapcsolódva ez a legegyszerűbb módja bejutni a városközpontba.
A napi közlekedéshez is többféle opció közül választhatunk, több nap esetén a Paris Visite kártya éri meg. Nekünk nem volt kőbe vésett úti tervünk és szerettünk gyalogosan is nézelődni, így mi a Mobilis nevű napijegy mellett döntöttünk, ami korlátlanul használható minden tömegközlekedési eszközön az 1-es és a 2-es zónában, azaz javarészt a belvárosban. Mi sokat buszoztunk, ami önmagában is egyfajta városnézés, de lehet biciklit és rollert is bérelni.
A szállásunktól nem volt messze a Gare du Nord, ahonnan minden nap útnak indultunk.
A kiterjedt metróhálózattal könnyen és gyorsan tudunk utazni. A metrólejáratok némelyike gyönyörű szecessziós formakinccsel rendelkezik.
A buszokból is jól lehet ismerkedni a várossal. A 82-es járattal utaztunk el a Luxenbourg kertig.
Bérelhetünk rollert vagy biciklit is.
Szállás
A Gare du Nord-tól nem messze lévő Ibis hotelben szálltunk meg, mely ár-érték arányban teljesen elfogadható. A személyzet kedves és segítőkész volt, a naponta takarított szobák némileg kicsik, azonban ez minket egyáltalán nem zavart. A szűk ablakból egy építkezésre láttunk rá, de vigaszul a háttérben ott magasodott a Sacré Cœur. Befizettünk a reggelire, így nem kellett minden reggel croissant vadászatra időt pazarolni, és nem bántuk meg. Ahogy a képen is látszik, bőséges és finom étel-ital várt minket. Nem titok, a környék első blikkre kultúrsokk volt számunkra. A pályaudvar ipari környezete mellett a másik benyomás az volt, mintha egy keleti nagyváros utcáin sétáltunk volna végig, számos indiai, szomáliai és afgán üzlet mentén. A kirakatokban színes kendők és díszített szárik sorakoztak, míg az utcai standokon óriási mangók, érett papayák és sosem látott zöldségek kellették magukat, és minden utcasarkon tudtunk volna csempész cigit venni.
Mielőtt felfedezőútra indulnánk, ne feledjük, hogy a nap legfontosabb étkezése a reggeli.
Zoomolás a szoba ablakából.
Vásárlás
Számunkra az igazi párizsi életérzés a Montmartre-on érkezett meg. Láttuk nappal és sötétedéskor, amikor is az üzletek és kávézók csalogató fénye még barátságosabbá teszi az utcácskákat. Aki a klasszikus szuvenírekre esküszik, itt mindent megtalál a pink Eiffel-tornyos kulcstartótól elkezdve a kis herceges tálcáig, a hűtőmágnestől a tányérsapkáig. Mi a nevezetes épületeket ábrázoló sokszorosított grafikákat választottuk, melyek darabja 1 Euro, 6 darab azonban csak 5 volt. Ezzel a kedvezménnyel sok helyen, így például a Szajna-parton sorakozó bódéknál is találkoztunk, ahol antik és másolat poszterekre, nyomatokra, könyvekre lehet szert tenni.
A mindennapi használati és lakberendezési cikkeket, de élelmiszereket is árusító francia Carrefour és Monoprix üzletekben normál áron lehet vásárolni, mi itt találtunk parabénmentes, kiváló minőségű szappanokat, melyeket ajándékul szántunk.
Kíváncsiságunk behajszolt minket egy afgán és egy indiai üzletbe is. Előbbiben többféle nasit, halvát, cukorkát és pirított mandulát, utóbbiban utcai viseletnek is megfelelő ruhákat vásároltunk, és még egy kis kedvezményt is kaptunk. Mindenhol lehetett kártyával fizetni, az eladók pedig nagyon barátságosak voltak.
Párizs híres a bolhapiacairól is, hétvégente színes kavalkád lesz az utcákból, ahol tényleg mindent lehet kapni. Először a déli városrészben fekvő Vanves-ba akartunk eljutni, de túl sok idő ment volna el az utazással, így végül Saint-Ouen gigantikus nagyságú bolhapiacát választottuk, mely szombaton és vasárnap 9-18, hétfőn 11-17 óra között van nyitva. Sajnos nem volt sok időnk felderíteni az egész vásárt, így ízelítőül az antikvitásokra specializálódó Vernaison negyedet jártuk be, ahol pici kitűzőket vásároltunk. Ezekből óriási volt a választék, így a harckocsiimádó és a Betty Boop rajongó barátaink is személyre szóló ajándékot kaphattak tőlünk.
Amint számunkra kiderült, a franciák imádnak virágot vásárolni. Ezt nem csupán az üzletek színpompás és bőséges kínálatából sikerült leszűrni, hanem azon járókelők számából is, akik egy-egy csokrot szorongattak a kezükben a buszon vagy egy park padján. És apropó, parkok. Még nagyon a tavasz kezdetén jártunk, mégis nyíltak már a kankalinok és nárciszok ágyásaikban vagy a házak előtti virágládákban, és egy-egy cseresznyefa és aranyvessző bokor is bontogatta már virágkoszorúját.
Kávézó a Montmartre-on.
Ajándékötletek.
Saint-Ouen bolhapiaca, és a Vernaison negyed.
A Vernaison negyedben antik különlegességeket lehet kapni a mini tanktól a kitömött rókáig.
E.T., szívecskés üvegek és dobozkák.
"Ceci n'est pas une pipe", vagyis "Ez nem egy pipa" ahogy René Magritte írta a pipát ábrázoló képére. Valóban nem egy, hanem több tucat, és gumiból vannak.
Nyomdászok mennyországa.
Vegyes kínálat.
Halmintás tányérkészlet.
Növényeket ábrázoló címkék, virágos tányérok, régi újságok, kerámia csigák (vajon mire jók?), plüss macik, modell harcjárművek, üvegáru és érmek.
A műanyag gyöngyökből is bőven volt választék.
Bolhapiaci csendélet.
Régi biciklik, villanykapcsolók, lámpák és házszámok.
Szürreál kosárral, csontvázzal és rókával.
Útbaigazítás.
Egy átlagos virágbolt kínálata.
Nem csak a parkokban, hanem a járdák menti kis ágyásokban is mind jobban megmutatta magát a tavasz.
Virágos előkert a Montmartre-on.
Egy eperszínű üzlet a reptéren.
Finomságok
Nincsen Párizs a kis bisztrók, kávézók és vendéglők nélkül, melyek szerves részei az utcaképnek. Napközben színes napellenzőikkel, este pedig neonfényeikkel vonják magukra a figyelmet. A hideg, szeles idő miatt még nem volt nagy a nyüzsgés, de a betérőket fedett, fűtött terasz várta. Számomra a leghangulatosabbak a Montmartre-on lévő kávézók voltak, többek között a Két malom nevű, ahol az Amélie csodálatos életét is forgatták. A szálloda bőséges reggelije után órákig nem voltunk éhesek, rendszerint csak kora este ülünk be valahová enni. Nem voltak nagy elvárásaink, egyszer kézműves hamburgert, máskor olaszos ételt ettünk, de azért a Louvre-ral szemben, a folyó másik partján a La Fégate étteremben megkóstoltuk a klasszikus creme brulee-t.
De ha már édességekről van szó, akkor kihagyhatatlan a macaron. Már a reptéren is beleszaladtunk a díszdobozba csomagolt ízválogatásokba, de természetesen az üzletek kirakatában is kelletik magukat mindenféle ízben és színben. Mi stílusosan az Eiffel-torony tetején majszoltunk el egyet-egyet. A már említett Carrefour üzlet sütikínálata is figyelemre méltó, itt gyümölcsös kosárkákat választottunk.
A Két malom kávézó a Montmartre-on, ahol az Amélie csodálatos élete című film főhősnője dolgozott.
Épp esteledett, amikor először jártuk a Montmartre utcáit, így láthattuk, hogy gyúlnak ki lassacskán a fények, melyek még hangulatosabbá tették az utcákat.
Kávéházi hangulatok.
A sok csavargás meghozza az étvágyat. A Szajna parti La Frégate-ban a creme brulee-t, az egyik Carrefour-ban pedig a gyümölcsös kosárkákat próbáltuk ki.
Séta a városban
Két látványosság között, vagy a buszmegállót keresve érdemes csak úgy, céltalanul is sétálgatni és élvezni a város hangulatát. Ilyenkor szeretek kapualjakat, kilincseket, belső udvarokat fotózni, vagy bámulni az épületek díszítőelemeit. Ezek segítenek lélekben is rákészülni a híres látnivalókra és nevezetességekre is, melyekről a következő írásban lesz szó.
Utcarészletek.
2022. február
