Az idei nyár aszályos hónapjai nem csak a növényeken, a vizeken is meglátszódtak. Kilógó bordával csordogált a Duna is, felfedve titkait, a mélyben lapuló homokpadokat, halott fákat vagy elsüllyedt hajókat. A parton sólyák sora emlékeztetett az egykori kikötői sürgés-forgásra, rozsdás csavarok, feliratos féltéglák hevertek a kavicsok közt az elpusztult kagylók mellett. De mást is partra sodort a víz. Az emlékezés virágaként egy szál fehér rózsa feküdt a hínárok kiszáradt szigetén. Szirmait már papírszerűvé szárították a napsugarak.

A Népszigetnél nagy lehetett a forgalom, hódok jelenlétéről árulkodtak a csapások és a megrágcsált fűzfák. Az Árpád hídnál csillámló halak csapata sütkérezett a sekély vízben. És egyszer csak mind gyakrabban tűntek fel az éjszakai égbolton a dunavirág nevű kérészek. Násztáncukat járták a víz felett, majd eltűntek örökre.

Ahogy jött az ősz, jöttek az esők is. Megtelt a meder újra, rejtve hagyva jó néhány titkot. Siet, siet tovább a víz lefelé.

Kikötőhely.

A Duna Újpestnél.

Halott kagyló.

Újpest.

Népsziget, az Állatpark és lakói.

Az Északi vasúti összekötő híd a Népszigetről.

Népsziget, ahol hódok is járnak.

Alkonyodik.

Margitsziget partvonala.

Pontyok a sekélyesben.

Kacsák.

Egy szál rózsa.

Az Árpád híd alatt.

Hordalék.

Dunavirágok tánca.

2022. július-augusztus