Amikor az ember már azt gondolná, jó formába hozta magát, és bírja a hegymeneteket, az útjába kerül a Nagy-Gete, és az eddigi magabiztosság hirtelen elszáll. Velem is valahogy így történt, amikor a csapat nekiindult, hogy legyűrje a 11. számú túra Péliföldszentkereszt - Mogyorósbánya - Tokod - Dorog szakaszát. Kocsival érkeztünk Dorogra, ahol leparkoltunk és a városháza oldalán lévő buszmegállóban várakoztunk, majd jegyet váltottunk Őrisápig. Innen kezdtük meg a túrát Péliföldszentkeresztig.

Ahogy a harmatcseppes búzatáblák és legelők mellett baktattunk az aszfaltos út szélén, messziről látszott előttünk a bajóti Öreg-kő orma. A fűben kéklett a len és itt-ott felragyogott a pipacsok vöröse. Aztán egy dombocska háta mögül előbújt Péliföldszentkereszt templomának tornya.

Itt megcsodáltuk a szalézi rend által fenntartott rend-és zarándokház épületeit és annak virágos udvarát, majd megszereztük a pecsétet. Két helyen is pecsételhetünk itt, az egyik egy öreg tölgynél, míg a másik a büfé teraszának oldalán függ. Elköszöntünk az utunkba szegődő számos cicától és elsétáltunk a Schmidt Sándor dorogi bányamérnök által építtetett lourdesi barlang mellett. Kortyoltunk a Szentkút vizéből, visszanéztünk a csodaszépen rendben tartott birtokra és a legelőkön békésen pihenő szürke marhákra, majd útnak eredtünk.

Árnyas erdőn, majd akácoson át vitt az út a bajóti Öreg-kőre. Bíboros kosborok és nagyezerjófüvek díszítették az erdő szélét, míg az avarban cincérek jártak násztáncot. Lépteinket hallva zöld gyíkok skeráztak az aljnövényzet sűrűjébe, de ügyesek voltunk, még így is sikerült őket lefotózni. Megálltunk kicsit inni a Jankovich-barlangnál található pihenőnél és ha már erre jártunk, letértünk a Kéktúra útvonaláról és felkapaszkodtunk a barlanghoz vezető lépcsősoron. Megérte a fáradozásunk, mert nemhogy szép kilátásban volt részünk, még maga a barlang is roppan látványos volt érdekes szikláival és beszakadt kupolájával. Denevérek és madarak otthonául szolgál, amit megerősített az a tény, hogy a penetráns szagú guanó kupacokban feketéllett a sziklák közt.

Visszatértünk a kék jelzésre és folytattuk utunkat. A forró, nyárias napon kitikkadtunk, így Mogyorósbányán nagyon megörültünk a Kakukk sörözőnek, ahol pecsételés után egy finom gyümölcsös sör és fagyi mellett hamar visszanyertük az erőnket. Pedig a java ekkor még hátra volt. Ahogy elhagytuk a falu templomát és a világháborús emlékművét, az út emelkedni kezdett. A Kő-hegy (Kőszikla) magasodott előttünk. Egy darabon elvesztettük a jelzést, de találtunk egy Konkoly Thege Miklós Csillagászati Tagszervezet feliratú kőtáblát, ezért úgy gondoltuk, ha már csillagászok járnak erre, biztos jó a kilátás, és mint kiderült, igazunk volt. A szikla ormán kereszt állt, és csodás panoráma nyílt a tájra. A távolban a Duna kéklett. Felsejlett az Esztergomi Bazilika kupolája és a Mária Valéria híd, a folyón túl Párkány (Stúrovo) paneltömbjei emelkedtek. Látszott a Helembai-hegység (Burda), a Vaskapu-hegy és a Börzsöny, az előtérben pedig ott magasodott a Hegyes-kő meg a Nagy-Gete, további célállomásaink.

Tehát a hegymenetből mára még kijut, ez nem volt kétséges, de a gyönyörű táj kárpótolt minket. A Kő-hegyről leereszkedve szegfűk, zsályák és kosborok kísértek minket az úton, fehérlő akácosokon és árvalányhajas réteken keresztül értük el a tokodi pincesort. Itt ismét szereztünk egy bélyegzőt, de Tokodon is lehet pecsételni. (A kettő egyenértékűnek számít, csupán a felirat különböző: Tokodi pincék, illetve Tokod).

Már csak két hegyet kellett megmászni, most a Hegyes-kő szikláira kellett felküzdeni magunkat. Itt is találkoztunk árvalányhajakkal és furcsa módon megkésett tavaszi héricsekkel is. A Kéktúra nem vezet fel a szikla tetejére, de így is szép kilátás fogadott minket. Már közelebbről látszott Esztergom és hídja és amikor lefelé haladtunk a szikla oldalán, a lábaink alatt teljes szélességében terült el Tokod. Persze a Nagy-Gete mindvégig az orrunk előtt tornyosult, mintegy kacérkodva velünk.

Tokodon már nem kellett volna pecsételni, de mi mégis elballagtunk az épp zárva tartó Aladár korcsmába, hogy beszerezzünk egyet, így meglett mindkét féle tokodi lenyomat. Szusszantunk egyet, feltankoltunk néhány falattal és vízzel, majd nagy sóhajtások közepette nekiveselkedtünk az út legnehezebb szakaszának, a Nagy-Gete megmászásának. Lassan ment, mondhatni keservesen, de ahogy szuszogva visszanéztünk, láttuk, hogyan emelkedünk Tokod felé. A tetőn fakereszt állt és jó volt leroskadni a tövébe. A táj persze innen is csodaszép volt és most már jobb kedvűen tudtuk élvezni a kilátást. Túl voltunk a nehezén, innen már csak lefelé kellett tovább menni, miközben szép kilátás nyílt Csolnok és Annavölgy irányba. A fűben szamóca virágai fehérlettek, kis apollólepkék libegtek a délutáni fényben.

Ismét akácoson keresztül vitt minket az út, majd lassan-lassan megérkeztünk Dorogra. Az utolsó pecsét stílusosan a város szélén, a vasútállomáson került a füzetbe, ekkorra már nem éreztem a lábaimat. Szerencsére nyitva volt a kisbolt és a fagyizó a Városházával szemben, és mielőtt autóba pattantunk volna, elmajszoltunk néhány gombóc fagyit. Úgy gondolom, megszolgáltuk.

Intelem.

Út menti kereszt.

Reggeli harmat.

Lenvirágok.

Kőkereszt, háttérben az Öreg-kő.

Kikandikál a domb mögül Péliföldszentkereszt temploma.

Egy csokornyi lángszínű hérics.

Úton.

Fehérlő rét.

Fekete gyalogincér.

Útirányok Péliföldszentkeresztnél.

Csendélet macskával.

A pecsétet rejtő öreg tölgy.

Reggelizés.

Lourdesi barlang.

Termetes nünüke iszkol a fűben.

Dús fürtjeivel pompázik az akác.

Zsákmányra várva.

Nagyezerjófű.

Bíboros kosbor.

Pihenő a Jankovich-barlangnál.

Sütkérező hím zöld gyík.

A barlang egyik bejárata.

A beszakadt kupola.

Akácok fehérlenek a zöld tájban.

Májusi táj.

Ganajtúró bogár.

Kakukk Söröző.

Mogyorósbánya első világháborús emlékműve és temploma.

Rózsaszín pipacs.

Konkoly Thege Miklós Csillagászati Tagszervezet kőtáblája a Kő-hegyen.

Kereszt.

Kilátás a Hegyes-kőre és a Nagy-Getére.

A távolban feltűnik a Duna és az Esztergomi Bazilika kupolája.

Szegfűk.

Újabb orchideákra bukkantunk: bíboros és vitézkosbor.

Akácos KÉK.

Akácliget.

Tollászkodó fecske.

Leértünk a tokodi pincesorra és visszanéztünk a Kő-hegyre.

Elhagyott házikó a pincesoron.

Présházak.

Szitakötő pihen a diófa levelén.

Megkésett tavaszi hérics.

Felkaptatunk a Hegyes-kőre.

Esztergom a Bazilikával és a Mária Valéria híddal.

Árvalányhaj.

A Hegyes-kő csúcsa.

Visszatekintés a Hegyes-kő szikláira.

Atalanta lepke.

Rálátás a lábunknál elterülő Tokodra.

Árvalányhaj mező.

A tokodi Aladár korcsma.

Egy kíváncsi rozsdafarkú figyelt minket pecsételés közben.

Boglárkalepke.

Visszatekintés Tokodra a Nagy-Gete oldalából.

Végre fent! Kereszt a csúcson.

Csolnok és Annavölgy.

Zöldellő táj.

Kis apollólepke.

Szamócavirágok.

Akácos út.

Lábatlan gyík.

Dorogi templom.

Városháza szökőkúttal.

Intézmények Háza.

2018. május