Az idei év leszervezett túráin dobott egy csavart a járvány, szerencsére azonban sikerült végül egy újabb csodaszép túrát összehozni az Őrségben. Ezúttal a DDK 3. túrájának Zalalövő és Pusztaszentpéter közé eső szakaszát jártuk le.
Túránkat a Vas és Zala megye határán fekvő Zalalövőről indítottuk, a pecsétet a vasútállomáson ütöttük be. Itt áll a Nagyrákosról származó százéves távíróoszlop, melyet a kihelyezett emléktábla szerint egykor a Délnyugati Helyiérdekű Vasút üzemeltetett a Körmend-Zalalövő-Őriszentpéter-Muraszombat vasútvonal mentén. Az állomást elhagyva egy faragott jelenetekkel díszített óraoszlop állt. Átkeltünk a kis patakra emlékeztető Zala folyó felett és a Sündörgő Vendéglő mellett haladtunk tovább a Pacsa-hegy és Csöde irányába. A Pacsa-hegyen elszórtan kis gazdasági épületek álltak, némelyiken látszott az idő múlása. Málladozó vályogfaluk alól bordákként látszódtak ki a gerendák.
Az árnyas erdőkben sokféle gombába botlottunk, találkoztunk egy bácsival, aki vargányát keresett. Az elmúlt napokban sok eső esett, így biztos nem ment haza üres kézzel. Most is lógott az eső lába, a távolban tintaszínű felhők gomolyogtak, szerencsénkre azonban megúsztuk nagyobb eső nélkül.
Az erdőt rétek váltották, megannyi színes virág hajladozott a szélben. A búzatáblák is szőkültek már, a kalászok bókoltak a magok súlya alatt. Hamarosan beértünk Felsőcsödére, ahol az iskola előtti buszmegállónál megszereztük az eddigi egyik legszebb pecsétünket, mely a környék egy védett virágát, a kakasmandikót ábrázolta. A Sárkány fogadónál bozontos kutya akart velünk tartani, de végül meggondolta magát, mi pedig a virágos rétek és hűs erdők között céloztuk meg a következő célállomást, Pusztaszentpétert.
Meseszerű fenyőerdő mellett, az Oszkár tanya kerítésén találtuk meg a pecsétet. A tanyát övező réten hatalmas hársfa bontogatta virágait, ami biztosan nagyon üdvös lehetett a közeli méhkaptárak lakóinak. A borongós idő ellenére nagy volt a sürgés-forgás, méhek lepték el a kasok bejárati nyílásait. A fűben több ritka virág is megbújt, láttunk sarkvirág orchideát, orvosi bakfüvet és üstökös gyöngyikét is. Kellemes, lankás terepen mentünk még egy darabig, szamócát és gombát keresgélve.
Pici békák ugrándoztak a kavicsok közt és egy nőstény szarvasbogár is arra tévedt. Egy nagy és egy közönséges tűzlepkét is sikerült lencsevégre kapni, tüzes narancsszínű szárnyaikkal virítottak a virágok közt.
Kicsiny bekötőúton vártuk össze egymást, elbúcsúztunk az Őrségtől, majd autókkal Velem felé vettük az irányt, ahol a szállásunk volt. A következő napon az Írott-kő-Bozsok szakasz következett, de ez legyen egy másik történet.
A Szent László király-templom Zalalövőn.
A százéves távíróoszlop és a pecsételőhely Zalalövőn.
Óraoszlop.
A szerényen folydogáló Zala.
Házikó rózsákkal a Pacsa-hegyen.
Boronafalú gazdasági épületek.
Apró szemű meggy késztetett majszolásra.
Bogárétterem.
Árnyat adó fák közt.
Énekes rigó tojásának darabkája.
Borongós időben.
Az avarban számos gombafaj bújt meg.
Vadles.
Kamillamező.
Galaj mögé bújt mezei varfű.
Gombák, jelzések, túrabotok.
Csöde (Felsőcsöde).
Málló vakolat.
Mályvák.
Orvosi bakfüvek.
Szegfű.
Nagy és közönséges tűzlepke.
Mesebeli fenyőerdő Pusztaszentpéternél.
Oszkár tanya.
Méhkaptárak.
Sarkvirág orchidea.
Tekereg az út.
Piciny békagyerek.
Őz járt erre?
Nőstény szarvasbogár.
2020. június
