Immáron eljött a negyedik, és egyben a túrasorozatot záró utolsó nap, ami inkább már az épített örökségről szólt, mint az erdőjárásról.
Elhagytuk a hegyvidéket és reggel a Répce-fennsíkon fekvő Sopronhorpács román stílusú templomához látogattunk el. Épp vége lett a misének, így jókor érkeztünk, sőt, a plébános úr kedvesen beinvitált minket, hogy üljünk le, és mesélt nekünk a templomról, melynek építése a XII. század utolsó negyedében kezdődött. A bélletes kapu két oldalán egy-egy kőoroszlán szobra dacolt az idővel, alakjuk már alig kivehető. Felettük a templom védőszentjeinek, Szent Péternek és Szent Pálnak állítottak szobrot. Az évszázadok alatt többször átépítették az épületet, így a román stílus mellett hordozza a gótikus, a barokk és a jelenkor építészeti stílusjegyeit.
Sopronhorpácsról Nemeskérre akartunk volna autózni, hogy a falu evangélikus templomát vezetéssel nézhessük meg, ám még maradt egy kis idő addig, így megálltunk kicsit Egyházasfaluban. Bementünk az egytornyos, eklektikus stílusú Szent György templomba, melyet 1888-ban építettek az eredetileg itt álló középkori templom helyére.
Végül megérkeztünk Nemeskérre, ahol Takács Ernő bácsi várt ránk, hogy megmutathassa nekünk az evangélikus templomot. A kívülről szerény megjelenésű épület a magtárakra emlékeztet, ami nem véletlen. Korábban a mai katolikus templom volt az evangélikusoké, azonban a javarészt katolikus nemesség kiharcolta magának. Az evangélikusok így templom nélkül maradtak, azonban kaptak egy telket, melyen csupán imaház, parókia és iskola építésére kaptak engedélyt. Háromezer ember kezdett neki a templom építésének, ám a döntéshozók kijelentették, az új épület nem lehet templomszerű, bejárata nem nyílhat az utcáról és tornya sem lehet, nehogy a házak fölé magasodjon. Így lett magtárszerű az épület, és csak 1862-re készült el az immáron tornyos templom, ami a XX. századra annyira rossz állapotúvá vált, hogy le akarták bontani. Szerencsére ez a terv meghiúsult, sőt, nemrég az egész épület teljes körű felújításon esett át.
Ha kívülről egyszerű is, belülről nagyon különleges, hiszen egyedülálló, festetlen fa berendezése párját ritkítja. Ernő bácsi korábban ács volt, így nagy szeretettel mesélt a szegek nélküli csapolásokról, a rejtélyes "fogasokról", melyek valójában kalaptartóként szolgálnak, a hársfából készült, gazdagon faragott szószékről és a felújítási munkáról, mely során a faanyagot szakszerűen lekezelték.
Végezetül a katolikus Szent László templomot is körbejártuk, mely mellett Nepomuki Szent János szobra és kőkereszt áll, a szépen karban tartott parkban régi tűzoltókocsi idézi a múltat.
Elbúcsúztunk Nemeskértől és útnak indultunk, hogy otthon kipihenhessük a négy nap eseményeit, melyek még sokáig velünk maradtak lélekben, nem úgy mint az izomláz.
A sopronhorpácsi templom.
A bélletes kapu.
Kapurészletek.
Templombelső.
Egyházasfalu, Szent György templom.
A nemeskéri evangélikus templom.
Az egyedülálló fa berendezés.
Keresztelőmedence.
A hársfából faragott szószék.
Apró részletek.
A katolikus Szent László templom.
Források:
A sopronhorpácsi templom a község honlapján
Az evangelikus.hu cikke a nemeskéri templomról
2020. augusztus
