Reggel gyönyörű napsütésre ébredtünk. Az ég újra kéken ragyogott és a levegőt harapni lehetett volna. A táj pompázott a narancsos fényben, a fűben millió vízcsepp csillogott. Így indultunk neki a St. Lambrecht felett található Grebenzen (1870 m) csúcsának.

Ahogy kiértünk a városkából, üde erdőn keresztül haladt az út. A fákat itt is zuzmólepel borította, a kis szakállak végeibe vízcseppek kapaszkodtak. Sokféle moha fedte be a talajt és a fű közül gombák kalapjai bújtak elő. A gallyak és a magasabb növények szárai között ezüstös pókhálók feszültek, a nyárutó virágain lepkék szívogattak nektárt. Az Engelsbrunnen nevű forrás kínálta hűsítő vizét, majd kálváriaúton haladtunk tovább, a Maria Schönanger (1335 m) és az ott található zarándoktemplom felé. A stációk érdekes sziklaformák tövében álltak, föléjük magas fenyők tornyosultak.

A kis templom mellett hütte állt, padjain kicsit megpihentünk, majd folytattuk utunkat a Grebenzen Schutzhaus (1660 m) felé. Az út jócskán emelkedett, így időnként megálltunk egy szusszanásnyi időre, de egyszer csak elfogytak a fák és széles tisztás tárult ki előttünk, szélén a házzal. A távolban kisebb bokor kéklett és ahogy közelebb értem, csak akkor láttam, hogy fecsketárnicsok csoportjára találtam. Erős száraikon mélykék virágok sorakoztak. A távolban marhacsorda legelészett és ahogy elértük a házat, egyre nagyobb érdeklődést mutattak felénk. Ültünk a padokon a szendvicseinket majszolgatva, ám egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy az egész csorda a házikó kerítésénél néz minket. Amikor látták, hogy tőlünk nem remélhetnek nekik való finomságokat, továbbálltak, és mi is lassan elindultunk a hegyoldal irányába.

Egy darabon sífelvonó mellett haladtunk, a szegélyén meghagyott fák alatti alacsony fűben légyölő galócák piros kalapjai rikítottak fehér pöttyeikkel. Olykor-olykor ismét találtunk tárnicsokat. Közben beborult az ég, vagy csak mi jártunk a felhők között, de amikor felértünk a Grebenzenre (1870 m), nem sokat láttunk az alattunk elterülő tájból. A csúcskereszt szárán azonban fémdobozka várt minket, benne pecséttel és füzettel. Beleírtuk, hogy itt jártunk és örültünk a feljövetelünknek. Pár perc múlva a felhő engedett szorításából és rápillanthattunk St. Lambrechtre. A kéttornyú apátság innen is impozáns volt, kertjének nagy gonddal kialakított formái és motívumai pedig most látszottak igazán.

Megindultunk lefelé, a következő állomás a Dreiwieselhütte (1770 m) volt. Szünnap lévén zárva találtuk (akárcsak a többi hüttét aznap), de még így is bájt és kedvességet sugárzott muskátlis ablakaival, régi székbe ültetett petúniáival, vendégcsalogató felirataival, kis kápolnájával.

A háztól az út a réten át egy szerpentinútra vezetett, sokáig ezen kanyarogtunk lefelé az árnyas erdőben. Közben ismét ragyogott a nap és visszatért a nyári meleg. Egy kiszögellésben váratlanul két legelésző tehénbe botlottunk, de ők nem foglalkoztak velünk túlzottan. Kiértünk az erdőből és alpesi rétek közt haladtunk egy darabig, majd fahídon keresztül léptünk be ismét a fák közé. Hegyi patak surrant el a híd alatt, és sokáig elkísért minket.

Ekkor már nagyon fáradtak voltunk, néha el is vétettük az utat. Mivel egy nagy kört írtunk le túránk során, már nem volt messze a végcél, St. Lambrecht. A patakkal együtt érkeztünk meg a városba, annak is a túlsó végébe, így még végig kellett sétálni a városon a szállásig. Megérte, ez a nap is csodásra sikeredett.

Csillogott a fű a reggeli napsütésben.

St. Lambrecht a távolból.

Pókhálók az erdőben.

 Eső után.

Zuzmók csüngenek a fákról.

Kálvária a sziklák alatt.

Fecsketárnics.

Zarándoktemplom a Maria Schönangeren.

Hüttehangulat.

Útirányok.

Erdőrészlet.

Bociportrék a Grebenzen Schutzhausnál.

Bocicsoportképek.

Visszatekintés a Grebenzen Schutzhausra.

Galócák az alacsony fűben.

Harangvirágok és tárnicsok.

A felirat stimmel, mindjárt ott vagyunk!

Végre felértünk a Grebenzenre!

Csúcsfüzet, csúcstoll, csúcspecsét.

Feltárul alattunk a táj.

A csúcson találkoztunk a Raxról már ismerős osztrák tárnicskákkal.

A Dreiwieselhütte és díszei.

Rummal az igazi.

Az út lefelé.

Sziklaformák az út mentén.

Fürtös bodza.

Sűrű erdő.

Alpesi rétek.

Pajtaajtó.

Szárnyas jószágok.

A kis patak kísért minket.

Gombák.

A patak St. Lambrecht határában.

2017. augusztus