Az augusztus 20-ai hétvége általában kirándulással telik, idén sem volt ez másként. A Kéktúra távjának kilométereiből még van bőven, így kis csapatunk most ezt próbálta redukálni. A 17. számú túra egy szakaszát tettük meg Kóspallagtól Nagymarosig.

Vonattal utaztunk Kismarosig, onnan pedig busszal érkeztünk Kóspallagra, ahol a templom tornyát már javában sütötte a reggeli nap. Egy darabon műúton haladtunk, majd az út végre az erdőben folytatódott. Elmentünk a Kóspallag Kapuja erdei pihenő mellett, és a tölgyfák közt bandukoltunk a késő nyári fényekben. Egyre többször csillant meg előttünk az ágak közt lengedező ökörnyál, a pókok fonala. Szabályos, kör alakú pókhálót is találtunk, a szálak irizáltak a napfényben.

Az erdőből kiérve szántóföldek mellett haladtunk el, a kukoricák lengették leveleiket a szélben, a vetés peremén pedig egy-egy szál kóbor napraforgó kókadozó tányérjai sárgálltak. Egyszer csak feltűnt egy tábla, mutatva, merre van Kóspallag és Törökmező, mi ez utóbbi felé igyekeztünk. Mellettünk marhák és lovak legelésztek békésen, a távolban madárraj harsogott.

A Törökmezői turistaházban hideg üdítővel frissítettük fel magunkat, és persze megszereztük a nap első pecsétjét. A ház mellett kis állatkert (a Törökmezoo) fogadott minket, így meglátogattuk a kecskéket, nyulakat, kengurukat, a kíváncsian bámuló emukat, a színes madarakat, pl. a papagájokat és pintyeket, de akadt páva és többféle tyúk is. A szurikáták családi életét is meglestük, a tengerimalacok viszont ránk se hederítettek, fejüket a szalmába dugva lébecoltak.

A kalandpark mentén elhaladva mentünk tovább utunkon. Többször találkoztunk lábatlan gyíkokkal, tetszhalottnak tettetve magukat, mozdulatlanul sütkéreztek a napon. Az Alsó-Körtvélyes hegyhátára kaptatón jutottunk fel, majd elértük a Csapás-réteket. Tölgymatuzsálemeinek elszáradt ágai kacskán mutattak az ég felé. A Hegyes-tetőn állt a Julianus kilátó. Tetejéről csodás panoráma nyílik a Dunakanyarra és a környező tájra. A Duna innenső partján Nagymaros látszott templomával, míg a másik parton Visegrád és a Fellegvár. Kigyönyörködtük magunkat és pihentünk kicsit, majd nekiindultunk az utolsó kilométereknek. A Templom-völgy bükkfái közt ereszkedtünk le Nagymarosra és a vasútállomáson megszereztük a második pecsétet is.

A tervek szerint másnap a túra többi részét tettük volna meg Kisinóctól, de reggel szakadó esőre ébredtünk. Majd legközelebb bepótoljuk.

Kóspallag temploma.

Pók a hálójában.

Pirosodó csipkebogyók.

Napraforgók.

Irány Törökmező.

Békés legelészés.

Törökmezoo.

Pilledt hullámos papagájok.

Tengerimalacok.

Páva és szurikáta anyuka kicsinyével.

Százkarú hydra, avagy kiszáradt tölgy.

Sütkérező lábatlan gyík.

Gyújtoványfüvek a Csapás-réteknél.

A Julianus-kilátó.

A tetejéről csodaszép a kilátás a Dunakanyarra, középen a Szentendrei-sziget csúcsával.

Visegrád és a Fellegvár.

Nagymaros.

A templom tornya és a pecsételőhely a vasútállomáson.

2017. augusztus