Izland fővárosa elég különös hely. Mivel az ország lakosságának 2/3-a itt él, zsúfoltságra, dugókra, szmogra számítanánk, de ez egyáltalán nem így van. Tiszta, viszonylag csendes, kisvárosra emlékeztető. Vicces, hogy végigsétáltam egy-két, már filmben látott (101 Reykjavík) utcán. Kicsit déja vu-s volt.

A főváros látképe a Perlan nevű étterem-turistaközpont teraszáról fotózva.

A Hallgrímskirkja

A város legnagyobb és legimpozánsabb temploma, bár nem ez a főtemplom. Evangélikus mivolta tükröződik kinézetén: az egyszerűség kívül-belül jellemzi az épületet. Előtte áll a névadó Hallgrímur Pétursson szobra, aki nemcsak lelkész, költő is volt. Mivel szép, derűs őszi napon láttuk a templomot, falai hóként fehérlettek a kék ég alatt. Ahogy fotóztam, épp harangoztak. Mindig így szeretnék emlékezni rá!

A templom többféle nézőpontból.

Alþingishús – a Parlament (Alþing - ejtsd: Alting) épület

Kicsi, szerény, családi villának beillő. De kedves és puritán, mint Skandinávia maga. A mienkhez képest mindenképpen egyszerűbb.

A parlament épülete az Austurvöllur tér felől.

A Tjörnin-tó

A város szívében fekszik, a Városháza is itt található. Rengeteg madár repked a tó felett, vagy úszik a vízen. A madaras könyveim szerint nyári ludakat, tőkés récéket, énekes hattyúkat  és különféle sirályokat láttam. A ludak nagyon kedvesek voltak, türelmesen arrébb totyogtak, ha közelítettem feléjük, nem nagyon zavartatták magukat. A hattyúkon meglepődtem, a mi bütykös hattyúnk nem volt sehol. Helyettük énekes hattyúk úszkáltak. Más ország, más madarak...a messzi északon.

Madárparádé a parton.

Énekes hattyúk.

Nyári lúd portréja.

Austurvöllur tér

Webkameráról már jól ismertem. A tér végén áll  a parlament épülete is. Telefonos segítséggel otthonról kép is készült rólunk, ahogy hazaintegetünk a tér közepéről!

A tér ott és itthonról. A kép közepén, a szobor közelében álló két kis emberke a fő attrakció. Tán épp integetünk, bár nem látszik belőlünk nudli sem.

A kikötő

A belvárosi séta után el akartam jönni ide, hogy közelről lássam az óceán vizét. Amikor néztem az orrom előtt csapkodó hullámokat, azt gondoltam: már megérte. Az ismerős, sós tengerillat megcsapta az orrom, hűvös szél fújt a víz felől. A híres koncert-és konferencia-központ, a Harpa is itt áll a közelben.

Vajon volt fogás?

A Harpa csupa üveg épülete.

Ablakkép

Utcakép helyett. Egy étteremé a belvárosban. Tetszenek a tipikus skandináv fehér ablakkeretek. Figyelemre méltó a fa törzse baloldalt. Az elkövetkező napokban nem sok ilyen "vastag" törzsű példánnyal találkozhattunk!

Ablak.

2011. október