A tavalyi év bővelkedett balatoni kirándulásokban. Láthattam a Balaton-felvidék tájait ropogós, friss zöldbe öltözve tavasszal, és narancsos-pirosba ősszel, megmászhattam az őszi pírba borult Szent György-hegyet, túrázhattam a Keszthelyi-hegységben és megcsodálhattam a karácsonyra készülő Keszthely és a Hévíz városát.

Ezúttal borongós, januári szombat reggel indultunk Budapestről hogy egy kis csapattal bebarangoljuk a Tihanyi-félsziget kevésbé ismert szegleteit. Annyira nem voltunk elszántak, hogy a Téli Tihany Teljesítménytúra teljes útvonalát bejárjuk, így csupán egy kb. 12 km-es körtúrára vállalkoztunk.

Kiindulópontnak a Sajkod melletti apáti templomromot választottuk, itt ingyenes parkoló áll a túrázók rendelkezésére. A sárga jelzésen indultunk útnak, ami egyben a Lóczy-tanösvény is, melyet a magyar geológusról, id. Lóczy Lajosról neveztek el. Cserjékkel tarkított legelők mellett haladtunk el, ahol épp egy birkanyáj reggelizett békésen, majd felkaptattunk az Őrtorony (vagy apáti-hegyi)-kilátóig. A borongós idő kitartott és egyre sűrűbben esett a hó. A kilátás ennek ellenére így is lenyűgöző volt. Ráláttunk a félszigetet körülölelő Balatonra és partjaira, a szigetnyakra, Tihany Ősközség nevű részére és az apátság két tornyára, az alatta elterülő Belső-tóra. Előttünk terült el a nádszigetekkel tarkított, madárparadicsomként számon tartott és épp ezért fokozottan védett Külső-tó, az őslevendulás és a távolban feltűnt a birkanyáj is, mely mellett az imént elhaladtunk.

A Nyereg-hegy sziklás gerincén nyargaltunk tovább, mélyen alattunk a Balaton menta színű vize fodrozódott. A part mentén rőtes színű nádas hajladozott, otthont adva néhány mólónak és csónakkikötőnek. A nyílt víz egybeolvadt a szürke éggel, és a fodrok között hirtelen egy sötét folt tűnt fel. Ahogy a fényképezőgéppel rázoomoltam, kiderült, hogy egy csapat madár, kacsák vagy récék csoportja ringatózott a hullámok hátán. Az utat ezen a szakaszon gyűrt, réteges sziklák szegélyezték, melyek repedéseiben apró növények zöldelltek. Némelyik sziklatömb mogorván, szigorú tekintettel nézett a víz felé és a maga tömörségével állt ellen a táncoló hópihék ostromának.

A Csúcs-hegy vonulatán kapaszkodtunk fel, a zöld mohába csomagolt sziklák és faágak mesebeli hangulatot kölcsönöztek a tájnak, majd kicsit megálltunk a csúcs-hegyi forrásbarlangnál (más néven Sobri Jóska-barlang). Innen az út lejteni kezdett és egyre közelebb kerültünk a partvonalhoz. Az erdei iskolánál aztán ismét emelkedett a szint és beértünk a Szarkádi-erőbe. Itt letértünk a sárga jelzésről és a zöld T jelzésen közelítettük meg a Gejzír-mező forráskúpjait. A ma csupán sziklatömböknek látszó forráskúpok az ősidők igen aktív vulkanikus tevékenységének máig fennmaradt mementói. Ilyen forráskúp a Borzvár vagy a Sajmeggyes-kúp sziklaképződménye. Mindezek közül a legismertebb és legmonumentálisabb az Aranyház-gejzírkúp. Nevét a sziklákon megtelepedő sárga színű zuzmókról kapta. Tetejéről ismét csodás kilátás tárult elénk, már jóval közelebbről láttuk Tihany Ősközség nevű részét a Belső-tóval. Az erdő itt kicsit színesebb volt, a vörösgyűrűs som pirosas bokrai mellett haladtunk el, melyek közé sárga és zöld zuzmókkal belepett ágak vegyültek. A sáros avarban csoportos piros csészegombákat találtam, és egy - talán vaddisznók által kitúrt - zöldellő virághagymát. A gejzírkúp lábánál kis kőpincére bukkantunk, melyben kőzetbemutató kapott otthont. Lassacskán kiértünk az erdőből és a Belső-tó partjánál találtuk magunkat. A víz felett kócsag vitorlázott, a távolban az apátság tornyai fehérlettek.

A jelzés szerint az út a félsziget két tava között vezetett. Kezdetben legelőkön vitt keresztül, majd szőlők között haladtunk a Kis-erdő felé. Már sötétedett, ezért úgy döntöttünk, a kiépített biciklis úton megyünk vissza a kiindulópontig. Fehér nyárfák alatt meneteltünk, mellettünk autóút futott, melynek túloldalán levendula ültetvények húzódtak. A megfakult bokrocskák lombján porcukorként fehérlett a hó. Bal kéz felől a Külső-tó nádasai között megcsillant a víz, de az Őrtorony-kilátó tornya ekkor már felhőbe burkolózott.  Hópelyhek ostromolták a szélvédő üvegét és kitartóan tették ezt egészen hazáig.

Az apáti templomrom.

Utunkon legelésző birkanyájjal találkoztunk.

Zuzmók a bokrokon.

Táj a nyájjal.

Az Őrtorony-kilátó.

Kilátás a toronyból a félsziget a szigetnyaktól nyugatra eső oldalára.

Hattyúk a Külső-tavon.

A Külső-tó nádszigetekkel tarkított tükre.

A Külső-tó, háttérben a tihanyi apátság két tornyával.

Egy fotón a Külső- és a Belső-tó.

Térkép a kilátónál lévő információs tábláról. A kilátótól indultunk el a sárga (Lóczy-tanösvény), majd a zöld T jelzésen, hogy kb. 12 km megtétele után visszaérkezzünk a kilátó alatti parkolóba.

Egyensúlyi állapot.

Lyukacsos-csipkés sziklák közt haladtunk a Nyereg-hegyen.

Mintha ősöreg fa lenne, pedig kőből van.

Alattunk a Balaton halvány menta színű vize.

Kilátás.

Csónakkikötő.

Téli Balaton.

Egy csapat réce a vízen.

Kövér vízcseppek lettek a szállingózó hópelyhekből a cserszömörce borzas termésén.

Hóesésben fürdő táj.

Mohától zöld sziklák.

A csúcs-hegyi forrásbarlang (más néven Sobri Jóska-barlang).

Kilátás a barlang üregéből.

Négy hattyú.

Zuzmók borítják a fák ágait.

Vízcseppek játéka a sombokrokron.

Ahogy közeledtünk a part felé, a nádas is egyre közelebbről látszott.

A Borzvár nevű gejzírkúp.

Kóbor hagyma. Vajon mi lesz belőle?

A Sajmeggyes-kúp.

Zöldessárga zuzmóréteg a veresgyűrűs som vöröslő ágai között.

Csoportos piros csészegombák az avarban.

Egy régi pince, melyben kőzetbemutató kiállítás kapott helyet.

Az Aranyház-gejzírkúp névadói a sárga zuzmók.

A gejzírkúp sziklái.

A Belső-tó és Tihany Ősközség.

Borospince a Kis-erdőben.

Szunnyadó levendulaültetvény az út szélén.

A megtett táv (12,6 km).

2018. január