A csapat a kisbuszban gyűlt össze, hogy a havas, komor hajnalon útnak induljon és meghódítsa Szlovéniát. Többségünk még nem járt itt, így küldetésünk a felfedezés és a feltérképezés volt. Az utazásunkat megelőző napokban nagy mennyiségű hó esett le és autópálya szakaszokat zártak le mind Horvátországban, mind Szlovéniában. Egyértelmű volt számunkra, hogy ha túrázni szeretnénk Szlovénia szurdokaiban, azt nem most fogjuk tenni, ezért kíváncsiságunkat a könnyen megközelíthető, főbb látványosságokra korlátoztuk.
Szerencsénkre az autópálya könnyen járható volt, nem akadályozott minket a korábbi hóhelyzet, jól haladtunk, így tudtunk időt szakítani az autópálya melletti Trojane városka óriásfánkjaira. A hatalmas, töltött, lekváros vagy csokis, kókuszreszelékkel megszórt fánk könnyű tésztájú és isteni, vétek lenne kihagyni!
Országjárásunk első napján főként a Pozdojnai-cseppkőbarlangra szántuk az időt. Mivel szezonon kívül csak csoportosan, idegenvezetővel látogatható, alkalmazkodni kell a megadott időpontokhoz. Érkezésünkkor pont lekéstük a csoportot, így várnunk kellett. Jegyvásárlás után megmelegedtünk kicsit a látogatóközpont éttermében és az ablakból néztük, ahogy a vad szél felkapja a porhavat és minihurrikánokat produkálva szétszórja a levegőben. Körbejártuk az ajándékboltokat, majd útnak indultunk a kb. 10 km-re található predjamai várhoz.
A 13. századi várkastély szinte eltörpült a hatalmas szikla mellett, melynek falába, és egyben egy kiterjedt barlangrendszer bejáratához épült. Tetői fehér hósapka alól kandikáltak ki, és mintha az egész épület csendesen szunyókált volna, bár egy ablakából fény szűrődött ki. A vártermekben kiállítás található. A vár előtti házak egyikében vadászmúzeumot alakítottak ki, míg kicsit távolabb a 15. századi Fájdalmas Szűzanya templom áll. Rajtunk kívül nem sokan mászkáltak a környéken, nagyon látszott, hogy a szezon még arrébb van. De így legalább nem kellett turisták hadával küzdeni.
Nem úgy a Pozdojnai-cseppkőbarlangnál. Visszatértünkkor a barlang fogadóépületének bejáratánál a családok és baráti társaságok mellett megjelent egy népes ázsiai turistacsoport is, és míg mi türelmetlenül vártuk a kezdést, mert nagyon vacogtunk, ők vidáman kattogtatták az "ugorjunk fel egyszerre!" típusú szelfiket. Szerencsére nem kellett sokat várni, nyitották a kapukat és az idegenvezetők csoportokra szedték a tömeget, majd felszállhattunk a kisvasútra, ami levitt minket a barlang gyomrába.
A monumentális barlangrendszer egyedülálló természeti szépség változatos cseppkőformáival. Szalmacseppkövek, cseppkőorgonák, kristályos felszínű, citromfagyira emlékeztető oszlopok és tarajszerű képződmények egyaránt láthatóak itt. Az idegenvezető mesélt a barlang történetéről, kialakulásáról, amiből én nem sokat hallottam, mert szokás szerint lemaradtam, hogy fotózhassak, annyira megigézett ez a sok szépség. A világításnak köszönhetően lehet jó képeket lőni itt, de arra vigyázzunk, hogy a cseppkövek védelme érdekében ne használjunk vakut. Erre külön fel is hívják a figyelmet.
Azt hihetnénk, ilyen steril, sötét környezetben nem élnek élőlények, pedig a barlangrendszer rákoknak, halaknak és rovaroknak is élőhelyül szolgál. A barlang címerállata a barlangi vakgőte vagy emberhal (proteus anguinus). Ez a ritka, védett, kb. 30 cm-es sápadt, hengeres testű állatka földalatti karsztbarlangokban él, így hozzászokott a teljes sötétséghez, ezért szemei vissza is fejlődtek. Külső kopoltyúkkal rendelkezik és meglepő módon akár száz évig is elélhet. Az ajándékboltok tömve voltak plüss változataival, de kedvelt közszereplője a hűtőmágneseknek és képeslapoknak is.
Bő másfél óra múlva léptünk ki a barlangból és elindultunk a szállásunk felé, mely Bledben volt. Besötétedett, mire megérkeztünk, de ez nem tartott vissza minket, hogy körbenézzünk. Egy finom vacsora után felsétáltunk a neogótikus Szent Márton templomnál kiinduló lépcsősoron a felújítás alatt álló várig, majd lementünk a tóhoz, ahol látszott a kis sziget kivilágított templomtornyával, de a hideg hamar visszacsalogatott minket a meleg szobába, ahol nyugovóra tértünk.
A trojanei fánk és a sütöde szórólapja. A fánkos fotóért köszönet Veres Zoltánnak.
Kilátás a Postojnai-cseppkőbarlang látogatóközpontjának teraszáról.
A predjamai vár.
Közelképek.
Vadászati múzeum faragott állatokkal a várnál.
A 15. századi Fájdalmas Szűzanya templom az ablakon át fotózva.
A vár a szikla falában.
Havas táj.
A Postojnai-cseppkőbarlang látogatóközpontjának bejárata.
Fogadóépület. A beléptető kapukon át a kisvasúthoz juthatunk, ami levisz minket a barlang mélyére.
Kezdetben fölénk magasodnak a cseppkövek.
Majd feltárulnak előttünk a monumentális cseppkő-csarnokok.
A cseppkövek elképzelhetetlenül sokféle formában jelennek meg itt.
Ezek olyanok, mintha fogak lennének.
Cseppkőoszlop családok.
Monstrumok.
Szalmacseppkövek erdeje.
Tükröződés a vízben.
Csipp-csepp...
Taraj gyűjtemény.
Mint egy óriási adag citromfagyi.
Cseppkő-vízesés.
Csillognak a lerakódott kristályok.
2018. február
