A Bakony csodaszép tájai közül kiemelkedően szép a Gaja-patak völgye, és a patak egyik szurdokában található Római fürdő, melynek vízesését és vadregényes szikláit sokan felkeresik. Mai túránk során mi is megismerhettük ezt a mesekönyvbe illő tájat. A Kéktúra 9. túrájának egy újabb szakaszát teljesítettük ezzel. Sajnos nekem a Borzavár-Zirc szakasz még nincs meg, de sebaj, amilyen gyönyörű Zirc, olyannyira érdemes rá kicsit több időt szánni.

Túránkat Bakonynánán kezdtük, a bakonynánai-felsőperei aszfaltútnál pecsételtünk, rápislantottunk az erdőszéli kis tóra, ami a fák közt bújt meg, majd a parkolóban bevártuk a többieket és nekiindultunk. Elhaladtunk a Prémmalom (XIX. századi fűrészmalom, ma vendégház) szürke épülete mellett és gyaloghídon lépkedtünk át a Bakonynánai-vízfolyás felett. Az ösvény mentén a nyár ezernyi virága fogadott minket. Már nyoma sem volt a kora nyár üdeségének, érett színekkel virítottak a katángok, vadmurkok, bakszakállak és harangvirágok, a bimbók helyett pedig már egyre több termés és bogyó díszítette a szárakat. A fák közt pókfonalak csillogtak, a sárga búzatáblák aratásra készen várakoztak, a kalászok között egyetlen pipacs nyújtózkodott.

Ahogy elértük a szurdokot, annak mélyén meg-megpillantottuk a Gaja vízét. Hamarosan egy kimosott gyökerű facsoporthoz érkeztünk, melyet birtokba vettek a gyerekek. A kígyókként tekergőző gyökereket jó móka lehetett megmászni, vagy csüngeni rajtuk. Fotótémának sem volt utolsó!

Megérkeztünk a pihenőhelyhez, ahol pavilon és szalonnasütő várta a piknikezni, túrázni vágyókat, majd a patak mentén közelítettünk a Római fürdőhöz. A sekély víz lassan csörgedezett a sziklák között és a kis, hordalékkal teli öblökben már lábakat növesztett ebihalakkal és homokból-kavicsból épített házacskákkal rendelkező tegzeslárvákkal találkoztunk.

A Római fürdő vadregényes környéke felfedezésre csábított. Nem győztem fotózni a felgyorsult és lezúduló vizet, a faleveleken átsütő napfény pöttyözte sziklákat és magát a szurdokot. Elindultunk megkeresni a Savanyó Jóska-barlangot, de túlmentünk rajta, és csak a szurdok mélyéről vettük észre, hogy a sziklafal oldalában van. Odajutni azonban veszélyes, így lemondtunk róla. A szurdok mélye, vagyis a patakmeder azonban izgalmas helynek tűnt. A sziklákon átugrálva jutottunk át a túlpartra és rácsodálkoztunk a vízesésre - ezúttal alulról. Kimásztunk innen és visszasétáltunk, majd kiültünk a vízesés sziklaperemére.

Cserjés erdőben vitt tovább az út. Kalapos gombák hivalkodtak az avarban, és az úton találtam egy harkálytollat. Újra átkeltünk a patakon, bár ezúttal nem volt híd, kidőlt fatörzseken jutottunk a túlpartra. Sárguló kanadai aranyvesszőkkel benőtt rétek után értük el a jásdi Szentkutat. Az úton lévő kis tócsáknál boglárkalepkék tömegei, busalepkék és kardoslepkék szívogattak nedvességet. Szentkút zarándokhely, forrása gyógyító hatású. Kis kápolnája fehérlett az ágyásokba ültetett pink lángvirágok (phlox) mögött. Az árnyas fák alatt Szűz Mária szobra állt.

Gyaloghídon keltünk át a Gaján, a vízben gyerekek játszottak, míg kecskéjük kíváncsian vizslatta, van-e nálunk ennivaló. Jásdon pecsétet szereztünk és a Tési-erdőben csörgedező Siska-forrásnál pihentünk egy kicsit, bár a víz nem iható. Hagyásfák közt kaptattunk egy dzsungeles hegyoldalban, a dús növényzetben óriási lombszöcske bújt meg és szömörcsög gomba tojásszerű, fiatal példányai sorakoztak.

Tést az országút mentén értük el, azonban hogy teljes legyen a szakasz, Csőszpusztáig kellett menni. Az Alba Regia Barlangkutató Csoport bázisánál - mely a régi majorsági épületcsoportban található - bélyegeztünk és visszasétáltunk Tésre. A csoport egy része felmászott a 2014-ben átadott Széchenyi Zsigmond-kilátóra, de mi inkább a szélmalmokra voltunk kíváncsiak. Igaz, talán pont egy éve már láttam őket, mégis jó volt újra találkozni velük és a kovácsműhellyel. A búzatábláktól sárgálló táj peremén látszott a Hárs-hegy és rajta a repülésirányító radarállomás gömbje, melyet idén tavasszal látogattunk meg.

Hazafelé még útba ejtettük Zircet, szerencsénkre pont mise előtt meg tudtuk még csodálni az apátságot belülről. Legközelebb alaposabban is megismerkedünk, akárcsak a könyvtárral!

A Prémmalom épülete.

Nyári rétek virágai: pipacs és vadmurok.

Bakszakáll és katángkóró.

Jelzés.

Variációk harangvirágra.

Hálózatok.

Kígyófészek. (Part menti fák kimosott gyökerei).

Majdnem békák.

A Gaja-patak a Római fürdőnél.

A vízesés tetején.

A szurdok aljában.

Fatönk.

A szurdok sziklái a mederből nézve.

Savanyó Jóska-barlang.

Harkálytoll.

Úton a Szentkút felé.

Virágzik a kanadai aranyvessző.

Héjakút mácsonya.

Kardoslepkék, busalepkék és különféle boglárkalepkék szívogatták a nedvességet egy tócsánál.

Szentkút, a forrásfoglalás és Mária szobra.

A kápolna.

Kecs-KÉK.

Útbaigazítás Jásdon.

Szitakötő cikázik a nádasban.

Vadmurkok és seprencék.

A Siska-forrásnál.

Nebáncsvirágok.

Szömörcsög gomba "tojásai".

Aki bújt, aki nem...lombszöcske.

Hagyásfa.

Erdei varázslófű.

Az Alba Regia Barlangkutató Csoport bázisa, egyben pecsételőhely.

Tési táj.

Szarkalábak a búza közt.

Kalászok mögött bújik meg a Helt-féle szélmalom.

Az Ozi-féle szélmalom.

Vetés napraforgókkal.

A tési szélmalmok.

A távolban kéklik a Kőris-hegy és a repülésirányító radarállomás gömbje.

Búcsúzunk a malmoktól.

Kovácsműhely.

Régi vaskályhák.

A zirci apátság és könyvtár.

A templom belül.

Mennyezetdíszítés.

2018. július