Hajnalban indultunk a Nyugatiból, hogy Vácon át mielőbb eljussunk Ősagárdra, hogy folytathassuk a Kéktúra 18. számú túrájának egy újabb szakaszát.

Mikor az Ősagárd felé zötykölődő buszon ültünk, a nap már aranyló fénybe vonta a tájat, és ködcsíkok kúsztak a földek felett. Pecsétszerzés után álmoskásan poroszkáltunk végig a falu főutcáján, melyet harmatcseppekkel díszített pitypangok szegélyeztek. Elhaladtunk a templom mellett és lassan elmaradoztak a házak. Egy szalmabála tetejéről egy kócos, álmos tekintetű cica nézett ránk, a nagy fűben elhagyott temető sírkövei meredeztek. A fűszálakon ezernyi aranyló csepp csillogott, néhol pedig előtűnt a szürkeségből egy-egy sárga vagy lila virág.

Ahogy elhagytuk a falut, legelők mellett gyalogoltunk el, és a megannyi sárgával és vörössel tarkított táj mögött látszott a Naszály vonulata. Beértünk egy cseres területre, ahol épp fakitermelés folyt. Az út közepén pár szál őszi kikerics nyiladozott, csak úgy mutatóba. Aztán lankás, üde réteken haladtunk, ahol még nyílt néhány kitartó virág, a bokrok csipkebogyóktól piroslottak.

A réteket később szántóföldek váltották fel, majd megérkeztünk Felsőpetényre, ahol pecsétet szereztünk. Ahogy kijutottunk a faluból, elhagyatott gazdasági épületek mellett mentünk el, majd jurtákat pillantottunk meg. Egy állattartó gazdaság mentén futott az út,  rackajuhok futottak épp az itatóhoz és szürke marhák pihentek a fűben.

Selyemkórók és ászterek szegélyezte út vezetett Alsópetényre, ahol kovácsoltvas kerítés mögött gyönyörű kertben állt az Andreánszky-kastély klasszicista épülete, mely ma magántulajdon. Ahogy azonban a főutcát róttuk, jobb kéz felől, a zárt park sárgálló fái közül kibukkant egy másik kastély, a szállodaként üzemelő Prónay-kastély barokk épülete.

A buszfordulónál pecsétet szereztünk, egy kertben Nepomuki Szent János szobrot láttunk és egy sárga kúriában gyönyörködtünk, majd nekivágtunk a Romhányi-hegy dűlőjének, ahonnan csodás panoráma tárult a községre. Melegen sütött a nap, őszi színeiben pompázott a táj. Szakadt szárnyú pillangók napoztak az út porában, a hagyásfák pedig mintha egymás felé nyúltak volna kopaszodó ágaikkal a fejünk felett. Majd az erdő sűrűbb lett és a levegőben millió muslinca keringett. Nem számítottunk ilyesfajta invázióra, végül már alig vártuk, hogy megérkezzünk Romhányra, még az új Prónay-kilátóról is elfelejtkeztünk.

Romhányon megszereztük az utolsó pecsétet és felkerestük a kétszáz éves törökmogyoró fát, melyet Rákóczi-fának is neveznek, mert azt mesélik, Rákóczi az árnyékából figyelte a romhányi csatát. Még volt időnk a busz indulásáig, így kicsit pihentünk a Lókos-patak XVIII. századi, háromlyukú kőhídjánál, ahol ismét Nepomuki Szent János vigyázott ránk szobor képében.

Busszal indultunk el Romhányból Nógrádkövesdig, melynek vasútállomása csak egy szimpla köztes megállónak tűnt egészen addig, míg be nem tértünk a váróterembe. Itt ugyanis egy nagyon kedves, múltidéző vasúttörténeti kiállítás fogadott minket, többek között 1896-os menetrenddel, ódon vaskályhával, egyenruhákkal, töltőtollal, pecsétekkel és törzsgárda szabályzattal.

Hamarosan megérkezett a vonat, és egy átszállással, már sötétben érkeztünk Budapestre. Szép kis őszi nap volt!

Ködfátylak úsznak a földek felett. Kilátás a buszból.

Ősagárd kora reggel.

Ősagárd temploma.

Álmos cica.

Aranyban harmatló füvek.

Varázsgömb.

Irizáló pókháló.

Elhagyott temető.

Aggófű.

Őszi táj, háttérben a Naszály-heggyel.

Az utolsó őszi kikericsek.

Gilisztaűző varádics.

Kis ezerjófű.

Aszatok.

Három csipkebogyó.

Rám mosolygott a szerencse.

Házikó a vetésben.

Felsőpetény, bélyegzőhely.

Pihenő gulya.

Egy megtermett, szőrös hernyó.

Pihenő kéneslepke.

Kócos selyemkórók.

Harmatos virágok.

Jurta.

Zsákmány után kutatva.

Kis gyapjas.

Prónay-kastély Alsópetényen.

Nepomuki Szent János szobra egy kertben.

Sárga házikó.

Vérvörös levelek.

Rálátás Alsópetényre.

Távolban a Naszály.

Szakadt szárnyú boglárkalepke.

Hagyásfák találkozása.

Ház kerítéssel Romhányban.

A romhányi 200 éves törökmogyoró vagy Rákóczi-fa.

Romhányi tájház.

Nepomuki Szent János szobra a kőhíd mentén.

A nógrádkövesdi vasútállomás vasúttörténeti kiállítása.

Rég volt, tán igaz sem volt...

2018. október