Az előző napok esős időjárásával ellentétben ragyogó napsütésben érkeztünk Iváncra, hogy folytassuk a DDK 2. számú túráját, az első napon visszafelé, Nádasd irányába, majd másnap Kondorfáig.

A virágzó japánbirs és aranyvessző bokrok aljában veronikák és százszorszépek bontották szirmukat a reggeli fényben. A kocsmában pecsétet szereztünk és elindultunk a plébániatemplom irányába. Be is mentünk, ahol épp szertartás folyt, így nem akartunk zavarni. Az előtérben a templomot ábrázoló extra pecsétre leltünk, aminek nagyon örültünk. Letértünk a főútról, és Felsőmarác felé vettük az irányt. A kiskertekben tobzódott a tavasz, hóvirágok, tőzikék, kankalinok, hunyorok színesítették őket. Zöldellő vetés és kis erdőfoltok mentén értük el a települést, bal kéz felől a temető sírjai sorakoztak, háttérben piciny templommal. A főutcán takaros porták sora fogadott minket, és egy piros-sárgára mázolt régi tűzoltókocsi. Vörös cica mászott fel az ecetfára, az egyik ház spalettáit pedig kakasok és mókusok sziluettjei díszítették.

Délután érkeztünk a Himfai Parkerdő bejáratához. A felhős ég kimondottan jól állt a tájnak, erős kontrasztok erősítették az amúgy is lenyűgöző látványt. A kora tavasz már a levegőben volt, a vizesárkokban varangyok petecsomói mutatták, hogy valami elkezdődött. A Himfai-tónál sárgállottak a marti lapuk és a tó kék vizében két hattyú fehérlett. Közeledtünkre felkapták a fejüket és odaúsztak hozzánk, bánatukra azonban éhen maradtak. A tó mellett a Szúnyogos-kút vize csordogált, a kis ér mentén dús mohapárnák nőttek, versenyre kelve az aranyos veselke élénk zöld és sárga virágaival. A túlparton madárles bújt meg a barkáktól díszes fűzfák közt, innen csodaszép kilátás nyílt a tóra. A nap átragyogott a felhőkön, egészen más hangulatot kölcsönözve a tájnak, mint kicsit korábban.

Szántók mentén értük el Halogyot, elhagytunk egy díszes fa keresztet, majd a templomtól nem messze lévő kocsma belső udvarán pecsételtünk és elköltöttük az elemózsiánkat. Macskák néztek ránk érdeklődve, némi falatot reméltek tőlünk, bár a tulajdonosok is minden bizonnyal jóllakatták már őket. A kertek itt is tele voltak már tavaszi virágokkal, egy-egy méh vagy poszméh döngicsélt a színes szirmok között.

Halogyot elhagyva sokáig pőre szántók mellett haladtunk. Fehér virágokkal hintett kökénybokrok szegélyezték őket, és néhol már zöldellt a vetés. Végül beértünk Nádasdra, ahol elfoglaltuk a szállásunkat, és kicsit kipihentük magunkat.

Kora este bementünk Körmendre, hogy kicsit megismerkedhessünk a városkával, mely ragyogott az alkonyi narancssárga napfényben. Szerencsére még nyitva találtuk a már részben felújított  Batthyány-Strattmann-kastély kapuját, így a kastély előtti parkrészbe be tudtunk menni, az épületeket azonban már zárva találtuk. A melléképületek ódon, sárga falairól pergett a festék, kopott ablakai mögött nem volt élet, de remélhetően hamarosan itt is megkezdődik a felújítás. Sétáltunk egy kicsit az üres utcákon, megcsodáltuk a Járásbíróság épületének kerámia díszeit és bekukkantottunk a Szent Erzsébet templomba, ahol ránk borult a csend. Az alkony fénye lángot gyújtott az utcai lámpák üvegbúrájában, majd hamarosan sötétedni kezdett.

Reggel ismét Iváncról, az Őrség kapujától indultunk. Hegyhátszentmárton után egészen Kondorfáig a Lugos-patak vadregényes völgyében barangoltunk. Rozoga fahídon lépkedtünk át a patak felett, majd követtük a kavicspadokkal szegélyezett, kacskaringós medret, mely felett számos kidőlt fatörzs ívelt át. Óriási, vaskos ágú tölgyek vigyázták a környék csendjét, majd sejtelmes fenyvesek mellett haladtunk. Az út mentén borz vagy hód koponyája pihent, az erdőséget csapások szelték át, a sárban megannyi patanyom utalt tulajdonosa mozgásának irányára. A patak mentén hódrágásra leltünk, a jellegzetesen körberágott fatörzs magát megadva pihent az avarban. Ahol a meder elég széles volt, lemerészkedtünk a vízhez. Jó volt más szemszögből is rácsodálkozni erre az érintetlena vadonra.

Végül kiértünk a völgyből és széles réteken átgrasszálva értük el Kondorfát. Út menti kereszt fogadott minket a határban, kecskék néztek ránk kíváncsian a kerítés mögül, a füves mezőn pedig tyúkok kapirgáltak elégedetten. A kocsmában pecsétet szereztünk, majd a katolikus templomnál kicsit megpihentünk. Ez a túra is véget ért, de sebaj, eztán még csodálatosabb tájak várnak ránk.

Hazafelé autónkkal Rátót felé vettük az irányt, és a családi házak közt felcsillant egy gyönyörűen felújított kastély, melyről gyorsan készítettem néhány fotót. Mint kiderült, a Széll-kastélyra bukkantunk. Az egykori udvarházat Széll Kálmán, a Tisza Kálmán-kormány első pénzügyminisztere, majd a Magyar Királyság miniszterelnöke alakíttatta át kastéllyá. Ma kastélyszállóként üzemel. Mindig szembejön valami érdekes...

Aranyágak Iváncon.

Tulipános kapu.

Az ivánci plébániatemplom előtere egy extra pecsétet rejt.

Bimbózó tavasz.

Jelzések, kereszt, pálinka.

Tükröződés a szántók mellett Felsőmarác előtt.

Felsőmarác temetője.

Enyészet.

Vidám tűzoltókocsi.

Mária gyermekével.

Egy kedves porta kakasos spalettákkal.

Tavasz jár a kertek alatt, hunyorokat, hóvirágokat, tőzikéket hint el maga után mindenfelé.

A Himfai Parkerdő bejárata.

Békapeték.

Martilapuk a Himfai-tónál.

Aranyos veselke.

Két kíváncsi hattyú.

A tó napfürdőben.

Madárles a tóparton.

Kecskefűz barkái.

Piros csészegomba bújik meg az avarban.

Halogy katolikus temploma.

Macsekok.

Falurészlet.

Vadászles a szántók mentén.

A körmendi Batthyány-Strattmann-kastély és szobrokkal díszített bejárati kapuja.

A részben felújított kastély.

Alkonyat a porladó falakon.

Kastélypark ősöreg fával.

Melléképület.

A Batthiányiak címere a kiterjesztett szárnyú fehér pelikánnal, mely vérével fiókáit eteti.

A kastély a park másik oldaláról, a kerítésen kívülről.

Körmendi városrészletek.

A kastély kapujának két szobra.

A Körmendi Járásbíróság épületének kerámia díszei.

Vörös kapu.

A Szent Erzsébet templom.

Alkonyi fényben.

Fényjáték.

Japánbirs bontja szirmait Iváncon másnap reggel.

A Lugos-patak völgye felé közeledve az erdő alját kankalinok sárga foltjai tarkították.

Átkelés a Lugos-patakon.

Borz (?) koponyája.

Tölgy matuzsálem magasodott az út mentén.

Őt sem tegnap ültették.

A vadregényes Lugos-völgy.

Erre járt egy hód.

Két óriás.

Fenyőrengeteg.

A völgyben kanyargó patak kavicspadokat épít.

A kavicsos patakparton.

Fényben táncoló fűzfa.

Kondorfa határában.

Kíváncsi kecskék.

Kapirgáló tyúkocskák.

Kereszt.

Álmodó porta.

Régmúlt.

Kondorfa temploma.

 A rátóti Széll-kastély egykori tulajdonosa Széll Kálmán pénzügyminiszter és miniszterelnök volt.

2020. március