Folytattuk zalai barangolásainkat, ezúttal Zalalövőtől indultunk útnak a 4. számú túra vonalán. Mivel nyáron innen indítottuk a 3. számú túrát Csöde felé, a pecsét már megvolt, most nem kellett érte elmenni a vasútig, így ezúttal volt idő bekukkantani a templomba, majd átmentünk az apadó vízű Zala hídján és nekivágtunk. A fűben néhány pitypang sárgállott, megtévesztette őket a kellemesen tavaszias idő.
Zalalövőt Nagyfernekág nevű részén hagytuk el, ahol a házak kertecskéinek szinte mindegyikében régimódi kútház bújt meg a virágok között. Egy harangláb is állt itt, mely fölött ragyogott az ég, és ahogy jobban belesandítottunk a napba, érdekes légköroptikai jelenséget, ún. halojelenséget (napudvar) fedeztünk fel.
A 86-os úton átsiettünk, majd a Naphegyen keresztül folytattuk utunkat. Ahogy beértünk az erdőbe, a terep itt is rettenetesen sáros volt, a túrásnyomok alapján azonban ennek a vaddisznók kifejezetten örültek. Páfrányokkal szegélyezett ösvényen próbáltunk előre haladni, de hol a jelzés nem volt meg, hol a sár és a mély pocsolyák sorozata nehezítette az előrejutást. Néhány kalandos pocsolyakerülés -és átkelés után fenyvesek mellett haladtunk el, ahol megannyi gomba pöttyözte a talajt. Nem csak mennyiségük volt számottevő, hanem fajgazdagságuk is. A legjobban az őzlábgombáknak örültünk, egymástól csupán néhány lépésre, csoportokban nőttek. Hamar megteltek a szatyrok a dobverőkkel és az óriási kalapokkal.
Az út szélén kivágott fenyők törzsei feküdtek, a levegőt gyanta illata töltötte meg. Az út itt már aszfaltosra váltott, így kicsit le tudtuk verni cipőinkről a ráragadt sarat. A rezesedő lombú erdőket később egy mocsaras terület váltotta, ahol egy kicsiny, békalencsétől zöld tavacska terült el az ide-oda dőlő kecskefüzek között.
Az erdő fái lassan el-elmaradoztak, és sárga peremizsekkel hintett rét mellett gyalogoltunk. Aztán megint egy sáros szakasz következett, melyet szerencsére nem sokára ismét rétek váltottak, és a távolban feltűntek Kustánszeg házai. Jókora pihenőt tartottunk a Kustánszegi-tónál, és a csapat egy része elfoglalta szállását, mely a tóparti apartmanok egyikében volt. Nehezen indultunk útnak, de a nap már lefelé szállt az égen, és a tájat narancssárgás sugarak világították meg. A pecsét a település másik végében volt, kedvetlenül veselkedtünk neki a kissé kaptatós útnak, ami így nap végén már egyikünknek sem esett túl jól. Elhagytuk a templomot, és hamarosan a Lesz vigasz presszóhoz értünk, ahol beütöttük a stemplit. Itt nem időztünk sokat, még el kellett jutnunk Kislengyelig.
Kustánszeget elhagyva végeláthatatlan mezők és szántóföldek köszöntöttek minket. A friss szántás mentén margitvirágok csoportja lengedezett a szélben. Ahogy ereszkedtünk a szántók között, előttünk egy bólogató robotszerűség, azaz egy működő olajkút sziluettje rajzolódott ki. Fáradhatatlanul dolgozott, pedig rozsda marta. Lábánál fekete olaj csillogott.
Már nem volt messze Kislengyel, hamar megérkeztünk a buszmegállóba, ahol a pecsét várt minket. Innen már csak a szomszédos szeren található szállásra kellett eljutni. A Barabásszeri Vendégház előtt rézvirágok virítottak. A háziasszony barátságosan fogadott minket, így hamar otthonosan éreztük magunkat. A szedett gombákat gondosan szétteregettük az asztalokon, majd elégedetten kezdtük meg pihenésünket.
Egy csepp tavasz.
Apad a Zala.
Zalalövő temploma.
Tüzes színű tűztövis.
Halojelenség.
Kútházak.
A nagyfernekági harangláb.
Zengőlégy katángon.
Vaddisznótúrás.
Bandukol a csapat.
Páfrányok nyújtózkodnak a fény felé.
Sártenger.
Itt van az ősz.
Lepketaplók.
Taplók sora.
Pöfetegek.
Talán ánizsgomba.
Ahová léptünk őzlábak teremtek.
Gyűrűstinóru és káposztagomba.
Kalapos család.
Fakitermelés.
Bódulat.
Hernyó siet át az úton.
Elnyílóban az őszi kikericsek.
Viszi a pihéket a szél.
Mocsár.
Egy békalencsével borított tavacska.
Peremizstől sárgálló rét.
Egy csokor peremizs.
Kell a kamásli.
Virágos rét Kustánszeg határában.
A Kustánszegi-tó.
Kustánszeg temploma.
Lesz vigasz.
Sötétedik, sietni kell.
Bólogató olajkút.
Akar valaki tankolni?
A háziasszony virágai Barabásszegen.
2020. október
