Októberben voltunk utoljára kéktúrázni, de a járvány miatt fel kellett adnunk a további terveinket. Most végre újra róhattuk a kilométereket. Ősszel Zalatárnokon szakítottuk meg túránkat, most innen folytattuk, a pünkösdi hosszú hétvége állt rendelkezésünkre a mintegy 50 km-es, a DDK 5., Valkonyáig tartó szakaszának teljesítésére.
Zalatárnokon borongós idő fogadott minket, szürke felhőcsíkok nyúltak el az égen, mikor útnak indultunk. A kertekben színes virágcsodák csoportjai sorakoztak, skarlátszínű pünkösdi rózsa hajlott ki az útra. Ahogy elhagytuk az utolsó portát is, az utat búza- és árpaföldek szegélyezték, az élénk zöld kalászokat borzolgatta a szél. A repcevirágok már elnyíltak, csak egy-egy szál virított sárgán közülük. Marhacsorda legelészett egy elkerített területen, boci bújt meg a nagyra nőtt gazok között, majd billogozott, túlméretezett füleivel félrehajtva a leveleket, egy pillanatra kikandikált és félősen nézett felénk.
Beértünk Szentkozmadombjára, jobb kéz felől régi temető húzódott. Fatornyos kápolnája sárga falaival tűnt ki a zöldellő fák közül. Kőkereszt állt előttünk, itt kanyarodtunk el az üde erdőség felé, ahol utunk fehér ernyősvirágúak dzsungelén keresztül kanyargott tovább.
Tanyákat, majorokat elhagyva érkeztünk meg a méneséről híres Rádiháza vasútállomására, ahol beütöttük a következő pecsétet. Rádiháza Gutorfölde településrészén keresztül vezetett tovább az út, elhagyott, ősöreg, döngölt falú pajták, présházak és egy műemlék szőlőprés emlékeztettek egy már nem létező világra. A távolban elterülő zöldellő lankák közt kis kápolna bújt meg a fák közt.
Újabb erdős szakasz következett, melyet a nyárelő virágaival hintett legelők váltottak. Harangvirágok, szegfűk, margaréták hajladoztak és a lombok alján egy-egy kisebb csoport gomba mellett szemünk elé került az első madárfészek orchidea. Tócsák utaltak a korábbi esőzésekre, a sáros vízben erdei békák porontyai úszkáltak, kakukkok szóltak a távolból.
Mintegy 15 km-es túra megtétele után érkeztünk meg Szentpéterföldére. A kőkereszt és harangláb szomszédságában álló buszmegállónál, a soron következő pecsét beütésével zártuk a napot.
Zalatárnoki reggel.
Zalatárnok, Szent Anna templom.
Pünkösdi rózsa hajolt ki az útra.
Hajladozó kalászok.
Kék és zöld.
"Szarvasmarha előrejelző" tábla.
Kandikáló boci.
Szentkozmadombja temetőkápolnája.
A szépen felújított harangláb.
Labdarózsák.
Szentkozmadombjai porták.
Virágdzsungel.
Kezdődik a bodzavirágzás.
Kis temető Rádiháza előtt.
Semmibe vesző út.
Megérkezünk Gutorföldére.
Enyészet.
Lak a diófa alatt.
Házikó szép kilátással.
Műemlék szőlőprés.
Kápolna a távolban.
Pihenő.
Eső jön.
Kőkeresztek.
Megérkeztünk Szentpéterföldére.
A pecsétet rejtő buszmegálló.
2021. május
