Reggel útnak indultunk Zalakarosról és örültünk a felhős, borongós időnek, mert tudtuk, ez a szakasz egészen Nemesvidig aszfaltos úton vezet.
Hamarosan megérkeztünk a címerében is galambos Galambokra, ahol a hosszú-hosszú főutca látképét uralta a barokk templom épülete. Elhagytuk a régi postahivatalt és a levendulákkal körbeültetett Községházát, majd egy balkanyarral ballagtunk tovább Zalakomár felé. Az aszfaltutat kukoricaföldek szegélyezték, és csak mentünk, mentünk, egyre unottabban.
Beértünk Zalakomárra. A csendes település kopottas házai és bezárt mozija egykor dicsőbb időkre emlékeztettek. Az orvosi rendelőnél beütöttük a pecsétet, mely a közeli Ormándpusztán álló Somssich-kastélyt ábrázolja, ami ma már magántulajdon, így nem látogatható. Tartottunk egy rövid ebédszünetet és folytattuk utunkat az aszfalton. A vérszilvafák alatt egyszer csak hangos csipogás hallatszott, egy csapat kiscsibe jött szembe, majd félénken beosontak a kerítés mellett az udvarba, ahonnan elkóricáltak.
Ahogy elhagytuk Zalakomárt, az M7-es autópálya felett vitt minket az út, majd egy pillanatra azt hittük, végre erdőbe érkezünk, de nem. Még mindig az aszfalt volt az úr, de most legalább szép erdős területet szelt át. Az út szélén régi temető sírkövei álltak és letelepedtünk kicsit a lekaszált füvön. A temető hátsó traktusában, egy nagy fa alatt kőkereszt és tábla állít emléket a családjával itt nyugvó gróf Somssich Antalnak, a Somssich-kastély egykori tulajdonosának. A tábla szövege szerint a gróf az első világháború után birtokain gazdálkodott és országgyűlési képviselőként is dolgozott, de a második világháború után kitelepítették, és bár visszatért, kastélyának csupán a cselédlakásába tehette csak be a lábát, ahol haláláig élt.
Az aszfaltút csak nem fogyott el, már Zalából is kifutott és immáron megérkeztünk Somogy megyébe és Somogysimonyiba, melynek címerében vaddisznó és puska díszelgett. Majd eljött a pillanat, hogy átléptük végre Nemesvid határát és a hosszú főutcán megérkeztünk az önkormányzati épülethez, ahol előző nap zártuk a túrát.
Kora délután volt, és mivel a hétfőt is a környéken szándékoztunk eltölteni, nem siettünk sehová, így ellátogattunk Somogyvámosra és a Krisna-völgybe, mely az Indiai Kulturális Központnak ad otthont.
Közép-Európa legnagyobb öko-közössége 266 hektárnyi egykori birkalegelőn jött létre, melynek botanikus kertjében nem csak az őshonos élővilág érezheti magát biztonságban, hanem az ide telepített mintegy 950 fa és bokorfaj is. A kicsiny tavak mellett hagymakupolás szent helyek állnak, ahol nem csak gyönyörködhettünk a természeti szépségekben, hanem meditálhattunk is. A Látogatóközpontban található a templomszoba, ahol részesei lehettünk a közös éneklésnek és táncnak. Vezetéssel körbe lehetett menni a folyosókon, az ajándékboltban pedig indiai portékákat és natúr kozmetikumokat vásárolhattunk.
Az önfenntartás jegyében a Krisna-völgyben a hagyományos technológiák kapnak szerepet, a fóliasátrakban saját termesztésű gyümölcsök és zöldségek teremnek kemikáliák használata nélkül, a sátrak mellett tarka virágoskertek díszlenek, az áramot napelemek és szélmalmok állítják elő, a szennyvizet nád-ágy szűri meg. A Tehénvédelmi Központban (Gosala) él a közösség csordája, tejüket számos módon dolgozzák fel, azonban soha nem vágják le őket húsukért. A kormány által akkreditált iskolában a gyerekeket arra tanítják, hogy becsüljék meg és értékeljék a természet kincseit, és éljenek békében környezetükkel és önmagukkal. Ez igazán megfontolandó mindannyiunk számára.
Ahogy elhagytuk Somogyvámost, még beugrottunk Niklára, ahol az 1811-ben épült egykori lakóházban élt elvonultan utolsó éveiben Berzsenyi Dániel. Az épületben 1954-ben alakították ki a Berzsenyi Dániel Emlékmúzeumot, ahol a személyes tárgyakat, a levelezések dokumentumait és a költemények kéziratait láthatjuk. A kertben a költő által 1814-ben ültetett szelídgesztenyefa még ma is áll.
Visszaérkeztünk Zalakarosra, már csak a pihenés maradt hátra. Reggel folytatása következik.
Zalakaros, termálfürdő.
Galambok, díszes ház.
A templom tornya gólyafészekkel.
Kopott postahivatal.
Községháza levendulákkal.
Galambok barokk temploma.
Utcakép, a háttérben a templommal.
Virágos kerítés, galambos címer.
Úton.
Vegyesbolt Zalakomáron.
Mozi.
Csibecsapat.
Az M7-es felett.
Régi temető, ahol gróf Somssich Antal is nyugszik.
Megérkeztünk Somogy megyébe.
Régi pajta Somogysimonyiban.
Somogysimonyi utcarészlet.
A Krisna-völgy bejárata.
Szent hely tavacskával.
Remek hely a meditálásra.
Emlékmű.
A díszes szentély a templomszobában.
Igyekvés a Látogatóközpontba.
Virágoskertek.
Termények.
A Tehénvédelmi Központ lakói.
Fecske költ az istállóban.
Nikla, Berzsenyi Dániel Emlékház.
Források:
2021. július
