A soron következő KDP túránk a Tés-Eplény szakaszt fedte le. A tervezett 20 km-t jócskán túlléptük, mert a szakaszon a közelmúltban voltak változtatások, így igazán megdolgoztunk minden pecsétért.
Tés községet már korábbi OKT túráink alkalmával megismerhettük, szélmalmait mindenképpen érdemes felkeresni. Pecsétszerzés után ezúttal a piros túrát indítottuk innen az április végi, harsogó zöld fák alatt, ám Bakonynána határában le is tértünk a jelzésről, hogy kis kitérővel meglátogassuk a Római fürdő sziklaormait és vízesését. A szurdokból visszakapaszkodva geológiai tanösvényen haladtunk keresztül, ahol országos jelentőségű alapszelvényt láthatunk és kis pihenőhely is fogadja a kirándulót.
Innen aztán valóban nekivágtunk a hosszú-hosszú etapnak a medvehagymától illatos erdőben. Feltűnt, hogy a fák közül kisebb halmok emelkednek, talán ezek is több ezer éves halomsírok lehettek, melyekből a Bakonyban elég sok található. A következő állomás a Tési-fennsík peremén álló Csengő-hegyi kilátó volt, itt kisebb pihenőt tartottunk. Kankalinok és gyöngyikék virítottak a fűben, pitypangok nőttek csokrokban és csillagvirágok csilingeltek az út szélén.
Virágát már hullató cseresznyefákkal szegélyezett, aszfaltos úton ballagtunk Alsópere felé. A Nádasdy családnak voltak itt egykor birtokai és kastélya, gróf Nádasdy Ferenc az 1870-es években csodaszép parkot létesített itt, mely ma is látogatható. Egy filigrán harangláb mellett álló fa törzsére erősített doboz rejtette a pecsétet. Egy felirat is található itt az útvonal változásáról, ami ekkor már nem hatott meg minket. Kezdtünk nagyon elfáradni.
Kis pihenés után innen veselkedtünk neki a napi utolsó etapnak, az Eplényig tartó szakasznak. Jócskán emelkedett az út, csontvázzá száradt fa matuzsálemek között értük el a Köves-kutat, melyhez itatóvályú kapcsolódott. Az erdei út aztán aszfaltosra váltott, ahogy elértük a Malom-völgyet és kis tavait, végül megpillantottuk Eplény sípályáját és felvonóit. A büfében életmentő kávét és hideg üdítőt vettünk magunkhoz, és mivel már rettenetesen kitikkadtunk, szégyen ide vagy oda, felvonóval érkeztünk meg az Ámos-hegy tetejére. Itt tanösvény és kilátó található, utóbbiba még utolsó erőnkkel felmásztunk. A kilátásért persze megérte az erőfeszítést, látszott a Kőris-hegy és radarállomása, de még a Balaton víztükre is felcsillant a távolban.
Könnyedén ereszkedtünk le Eplényig, ahol az Enikő panzió kerítésénél beütöttük az utolsó pecsétet. A szállásunk Eplényben volt, így a jól megérdemelt pihenő után innen indultunk neki másnap a Hárskútig tartó szakasznak.
Tés vidám főutcája.
Fák mögött megbúvó templomocska.
Elstartolás.
Medvehagymás utakon.
Medvehagyma és fogasír lepte be az erdők alját.
Bimbók.
Pihenő a padon.
Római fürdő.
Geológiai alapszelvény.
Pihenőhely és tanösvény.
Kikelés után.
Kosbor az erdő alján.
Kis buckák tarkították az erdőt. Talán több ezer éves halomsírok.
Teljes zöldben.
Kilátó a Csengő-tetőn.
Április végi táj a kilátóból.
Kankalin.
Gyöngyikék.
Kucsmagombák és nünüke.
Csillagvirágok.
Aszfaltozott út vezetett Alsóperéig.
Cseresznyevirágzás.
Alsópere központja.
Pecsételőhely.
A Nádasdyak arborétuma.
Medvehagyma mező.
Köves-kút.
Halott faóriások.
Malom-völgy.
Az eplényi sípálya.
Felvonó.
Az Ámos-hegyi kilátó.
Távol a Balaton.
A Kőris-hegy radarállomása.
Virágzó fák.
Eplény főutcáján.
Szállásunk.
2022. április
