A túra napján a reggel Inotán ért minket, innen folytattuk utunkat Iszkaszentgyörgyig. Viszontagságos, nagyon technikás szakaszon rágtuk keresztül magunkat, szerencsénkre azonban a tűző nap mellé szél is társult, ami elviselhetőbbé tette a haladást a nyílt terepen.

Ahogy elhagytuk Inotát, máris megkezdtük a Hideg-völgyön keresztül a fehérlő dolomitsziklákból álló  Baglyas-hegy meghódítását. A sziklagyepekkel fedett dimbes-dombos hegy aljában a már 2001-ben bezárt inotai hőerőmű három elhagyatott hűtőtornya uralta a tájat, nem messze tőlük a számos bányató foltja kéklett.

Lévén (részben egykori) katonai terület, nem meglepő, hogy számos harckocsi gúla (köznyelven tankcsapda) és bunker szegélyezte utunkat. Más tereptárgy azonban nem nagyon akadt, melyekre a jelzéseket lehetett volna festeni, így nagyon kellett figyelni, többször a GPS volt az egyetlen segítségünk.

A Baglyas-hegy (363 m) tetejét elérve végre megpihenhettünk. A kilátás jócskán kárpótolt minket, hiszen még mindig látszott Inota az erőművel és tavaival, a kopár dombok egymásutánja, Várpalota, Csór és Iszkaszentgyörgy, valamint a Bakony. A magasságpontot jelző oszlopon várt minket a viharvert pecsételődoboz a pecséttel, majd az adótorony és a Honvédség által 1991. június 30-án, a szovjet csapatok kivonulásának alkalmából emelt kopjafa szomszédságában elköltöttük ebédünket.

Utunk során több, cserjékkel, kisebb erdőcsoportokkal benőtt szűk völgybe, vagy ahogy itt hívják, ún. horogba, mint a Túró-, Száraz- és Szenes-horogba ereszkedtünk le, melyekből meredek kaptatók vezettek vissza a dolomittömbök fennsíkjain nőtt végtelen sziklagyepekre. Ezek a gyepek sajátos élővilággal bírnak, szegfűk, vasvirágok, homoki liliomok, iringók nyíltak, de a számos fűféle már elszáradva, sárgásbarnán lengedezett a szélben.

A Gomba-hegyet elhagyva közelítettünk Iszkaszentgyörgyhöz. Elhagyott pincék, fenyőcsoportok szegélyezték utunkat. A Piramita csúcsán kilátó állt, majd megérkeztünk a Kőasztalhoz, Iszkaszentgyörgy egykori óriási parkjának egy mementójához. Innen már nem volt messze a Kastélybirtok tanösvényen megközelíthető Amadé-Bajzáth-Pappenheim-kastély, amit következő alkalommal néztünk meg.

A nap zárásaként beütöttük a pecsétet a Patkó Presszónál, vettünk egy fagyit és nagyon örültünk, hogy túlvagyunk ezen a szakaszon.

Őz szökken.

Virágocska a száraz fű közt.

Látszanak az Inota melletti bányatavak.

Kopár táj adótoronnyal.

Az inotai hőerőmű kéményei.

Vasvirágok virítottak.

Itt éppen egy harckocsi gúlára festett jelzéssel találkoztunk, de sokszor csupán a GPS-re hagyatkozhattunk csak.

Kopár tájakon.

Szirtek.

Távolban a hőerőmű.

A Baglyas-hegy 363 méteres csúcsán.

Adótorony és kopjafa.

A viharvert pecsételődoboz.

Szegfű, vasvirág, pimpó és imola száraz termése.

Mindenütt csak a kiégett fű.

A szúrós iringó.

Gizda bokor bunkerrel.

Vadászles egy kis erdőfolt közepén.

Rejtőzködő lepke.

Gyalogbodza és aggófű.

A fennsíkot szűk völgyek, azaz horgok szabdalják.

Homokliliom.

A Szenes-horogban.

Újabb sziklák.

Levendulás.

Pléhkrisztus a kertben.

Elhagyott pince Iszkaszentgyörgy határában.

Kilátó a Piramitán.

Tanösvény a kastély körül.

Szomjas erdő.

Kontyvirág bogyói.

A báró szobra.

Asszonyok fából.

Kányabangita bokor mögött megbújó kopjafa.

2022. július