Kirándulássorozatunk negyedik, egyben utolsó napján Rajka és Szlovákia felé vettük az irányt, hogy megismerjük a Szigetköz életét is befolyásoló vízerőmű-rendszert, majd egy rövid látogatást tettünk Gönyűn.
A múltban időről időre felmerült a gondolat, hogy gazdaságilag előnyös lenne a Duna vizének energetikai hasznosítása, de a hajózhatóság és az árvízvédelem is egyre fontosabb szemponttá vált. Így született meg a Bős-nagymarosi vízlépcső, vagy hivatalosan a Gabčíkovo–nagymarosi Vízlépcsőrendszer gondolata.
Első állomásunk a Pozsonytól mintegy 20 km-re lévő Dunacsún (Bratislava-Čunovo) mellett megvalósult zárógát és duzzasztómű volt. Nem is gondolná az ember, hogy egy ilyesfajta ipartelepen múzeumot talál, de itt tényleg így van, ugyanis itt található a 2000-ben megnyílt Danubiana Meulensteen Art Museum. A kortárs múzeumot a holland műgyűjtő Gerard Meulensteen és a szlovák művészetpártoló Vincent Polakovič alapította. A múzeum parkjában szintén kortárs szobrok sorakoznak, dacolva az erős széllel, kitartóan nézik az óriási vízfelület hullámait.
Bősön található a bősi vízerőmű turbinarendszere a víztározóval és a felvízcsatornával. Az irányítótorony egyben látogatóközpont is, emeleteiről és üvegből készült erkélyről nézhetünk le a csatornára. Figyelemmel kísérhettük a zsilipelés folyamatát is, melynek során a hajók könnyedén tudták áthidalni a vízszintkülönbségeket.
Magyarországra a medvei átkelőnél tértünk vissza és Gönyű felé vettük az irányt. A kis település régóta foglalkoztatott, mert sokszor buszoztam keresztül rajta. Most lehetőség adódott a 2022-ben 800 éves község megismerésére. Már az 1700-as évek óta áll a Duna partján a ma már romos Postakocsi Fogadó, mely mindig kulcsfontosságú volt az utazók számára, akik nem csak maguknak, hanem lovaiknak is intézhettek itt szállást és ellátást. A legenda és a levéltári iratok szerint még I. Ferenc császár is megszállt itt, amikor Napóleon elől menekült Komáromba. A fogadótól nem messze álló Gödör Büfében kicsit el tudtunk bújni a hideg szél elől. Az egyik falon tábla állt, miszerint 2002-ben és 2013-ban meddig ért a dunai árvíz. A büfétől sétányon lehet nézelődni és pihenni a padokon, a Háry Dezső téren hajós árbocot láthatunk, a kavicsos parton pedig csíkos köveket lehet találni, ha szemfüles az ember. A Kossuth Lajos utca különös jelentőséggel bír, mert ez Magyarország leghosszabb falubeli macskaköves útja, ami a Római Birodalom idején is már országút volt, és ez volt a régi főút Budapest és Győr között.
Szerencsére az újon hamar érkeztünk vissza a fővárosba, esőben. Így ennek az igazán vizesre sikeredett napnak igazán megadtuk a módját.
A felduzzasztott víz Dunacsúnnál (Bratislava-Čunovo).
A Danubiana Meulensteen Art Museum szoborparkja.
Pihenőhely.
A bősi vízerőmű irányítótornya és az üvegerkély.
A zsilipelés folyamata.
Szabad az út.
A vízerőmű felépítése.
Így jutnak át a hajók.
Gönyű, Postakocsi Fogadó.
A macskaköves Kossuth utca.
A Háry Dezső tér és a hajós árboc.
A Duna magassága.
Szelfipont.
Kilátás a folyóra.
A parton.
Gönyű 800 éves.
Források:
A Bős-nagymarosi vízlépcső a Wikipédián
Danubiana Meulensteen Art Museum
2022. augusztus
