A Balaton-felvidék sokak kedvence, én sem vagyok ezzel másképp. Ezért nagyon örültem, hogy a hétvégén ott túráztunk. Az első napon a 6. számú túra Szentbékkálla-Balatonhenye, a másodikon Balatonhenye-Nagyvázsony szakaszát tettük meg. Évekkel ezelőtt jártam errefelé, és már akkor elvarázsolt a táj szépsége, a nyár végi, ősz eleji színpompa és a Balaton vizének ezerféle kékben játszó árnyalata.
Nem véletlen, hogy most is tűkön ülve vártam az indulást. Egész héten a hétvégét vártam és reménykedtem, hogy újra átélhetem a korábbi kirándulás hangulatát. Szerencsére így lett. A szikrázó napsütésben úszó Káli-medence most sem okozott csalódást.
A szállásunk Köveskálon volt, így autókkal indultunk el a kiindulási pontra, Szentbékkálla mellé, ahol a túrát egyből egy kis bámészkodással kezdtük. A Kőtengernél töltöttünk el némi időt, mert ez a különleges természeti képződmény kötelező célpont a természetkedvelő turistáknak. Bizarr sziklaalakzatok és kőlapok között barangolhatunk és az ún. Ingókőre is felmászhatunk. Kipróbálhatjuk, hogy vajon inog-e. (Egyébként valóban).
A sziklákat a szél és a víz eróziós munkája folyamatosan alakította és a lecsiszolt kövek felszínén mélyedések alakultak ki. Ezek gyakran telítődnek vízzel, miniatűr tavakat hozva létre. A népnyelv ezeket a kis medencéket hívja madáritatóknak.
A Kőtenger után folytattuk utunkat, Szentbékkálla felé vettük az irányt. A vegyesbolt és kocsma udvarán pecsételtünk majd nem bírtam megállni, hogy ne fotózzam a bájos falu vakítóan fehér, díszített parasztházait. A műúton haladtunk tovább az Öreg-hegy felé. A faluból kiérve az egyik oldalon szőlők, a másikon szántóföldek kísértek minket. A vetésben őz legelészett és még akkor sem ijedt meg, amikor észrevett minket. Az út szélét csipkebokrok szegélyezték, pirosló bogyói szikráztak a napfényben. Hamarosan útjelző táblához értünk, ami jelezte a töttöskáli templomromot. Letértünk a kék jelzésről, hogy szemügyre vegyük. Mandulafák és szőlővesszők között vitt utunk, birsalmák mosolyogtak ránk a fáról. A romnál hófehér kőkereszt és egy csodaszép ház állt, a kerítés narancs és égő vörös bogyókkal teli tűztövis sövényből állt.
Hamarosan elértük az Öreg-hegyi-kutat, falán táblával, mi szerint piszkos edényt a kút medencéjének vizébe meríteni tilos. Az itt álló ismertető tábla szövege magyarázatul szolgál:
"(Az Öreg-hegyi-kút) Szentbékkálla legnagyobb és legjelentősebb szőlőhegyének víznyerő helye, mindig is nagy becsben állt. a bővizű forrás tiszta ivóvizét bazaltkövekből épített kőfülkével védték meg a hegyközségbe társult szőlőbirtokosok. A kút régi felirata - amely a vízszennyezés elkerülésére hívja fel a figyelmet és a törvényszegőkkel szemben pénzbüntetést helyez kilátásba - példázza a hegyközségnek az életet adó víz védelme iránti felelősséget. A nemzeti park területén fekvő szőlőhegyeken hasonló kutakkal találkozhatunk."
Merítettünk a vízből és kicsit felfrissítettük magunkat. Lenéztünk az alattunk elterülő tájra, és a végeláthatatlan szőlősorokra és mandulaligetekre, a háttérben kéklő hegyek között pedig ott kéklett a Balaton pici szeletkéje.
Présházak és mandulaültetvények mellett haladtunk, majd erdei úton gyalogoltunk és az erdőbe érve felkapaszkodtunk az Eötvös Károly-kilátóhoz. Innen fantasztikus kilátás tárult elénk. A távolban a Balaton vizének csíkja kéklett, melynek vonalát megtörték a tanúhegyek, mint pl. a Badacsony, a Gulács, vagy a Várhegy jellegzetes formájú tömbjei. A Hegyes-tű össze nem téveszthető ormára is ráláttunk, akár csak Szentbékkállára, Köveskálra és Balatonhenyére.
A továbbiakban a Fekete-hegy nyergének erdőiben haladtunk, majd réteken át vezetett az út, melynek elszáradt füvéből gombafejek kandikáltak ki. Rengeteg őzlábgombával találkoztunk, némelyikük kalapja nagyobb volt a két tenyeremnél. Elértük az ún. hegyi tavakat, melyek tulajdonképpen lefolyástalan, sötét, mégis átlátszó vizű tavak. Egyedi, mocsári élővilág alakult itt ki, a nyílt vizet eltakarta előlünk a káka és nád.
A réteken még virítottak a nyarat idéző virágok, és legnagyobb csodálatunkra találkoztunk a kékeslila virágú kornistárniccsal. Az ökörfarkkórók és sárgálló aranyvesszők uralták a tájat, így igazán örültünk egy kis különlegességnek.
Közeledtünk Balatonhenye felé, már látszott a falu református templomának tornya. Erdős szakaszok és szőlők váltották egymást, kőből rakott vagy fehérre meszelt présházak között bandukoltunk. A tőkéken dús fürtök hamvas kék és sárga szemei csábítottak, de már zajlott a szüret, folyt a munka és a bor, egy gazda musttal kínált minket. A sárga szőlőlevelek között oszlop kandikált ki, rajta a kék jelzéssel. A háttérben újra előbukkant a Hegyes-tű, most már kicsit közelebbről.
Beértünk Balatonhenyére, és újfent bájos, régi, mégis fehérre meszelt és szépen felújított házak mellett haladtunk el. A kocsmában megszereztük az aznapi második pecsétet, teraszának pergolájáról nagy szemű szőlőfürtök csüngtek. A buszmegálló vadszőlővel borított kerítésnél volt, a pirosas-lilás levelek integettek a szélben. Hamarosan jött a busz és visszautaztunk vele Köveskálra.
Köveskál is tartogat látnivalókat. Katolikus és református templomának tornya messziről látszik, és itt található a Városkút, melyhez mosóház is tartozik. Az információs tábla szerint a Városkút helyén már 1589-ben "csörgedező forrást vagy kutat" említettek. Másolata a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Skanzen) található.
Ennyi szépség után átadtuk magunkat a pihenés élvezetének. Szép táj, jó borok, tiszta levegő... kell ennél több? És még vár ránk egy nap ezen a csodás vidéken!
A szentbékkállai Kőtenger Ingóköve.
Madáritatók.
Tölgy tör magának utat a sziklák között.
Sziklaalakzatok.
Csodaszép parasztház Szentbékkállán.
Falurészletek.
Csipkebokor.
Vendég a vetésben.
Útirányok.
A töttöskáli templomrom.
Ragyogó narancsszínek.
Vakító fehérek.
Úton.
Présház.
Birsalmafa.
Az Öreg-hegyi-kút.
Mandula.
Elrejtve.
Kilátás Köveskálra az Eötvös Károly-kilátóból.
Táj mandulafákkal.
Kilátás a tanúhegyekre.
Kanyarog az út.
A Hegyes-tű csúcsa.
Mindenütt őzlábgombák kalapjai kandikáltak ki a fűből.
Kornistárnicsok.
Dús fürtök.
Kilátás a Hegyes-tűvel.
Kék-zöld-sárga.
Balatonhenye református templomának tornya.
A köveskáli templom tornya.
Városkút - mosóház.
2017. szeptember
