A hosszú hétvégén ismét a szépséges Balaton-felvidéki tájakon járhattunk, ezúttal a Kéktúra 5. számú túráját teljesítettük Tapolcától Badacsonytördemicig. Utunk a tapolcai vasútállomástól indult, ahol bélyegzés után a műút mellett haladva közelítettünk a Szent György-hegy felé, mely hatalmas sziklatömbként derengett a párás, reggeli levegőben.

A műútról letérve szőlők közt haladtunk. A levelek égő vörösen és napsárgán ragyogtak, a tőkéken már csak kósza fürtök csüngtek, melyek nagy örömünkre szolgáltak. Egyre jobban és részletesebben látszott előttünk a hegy, majd szépen feltűntek az oly jellemző bazaltorgonák. Nekivágtunk és az egyre kaptatósabb úton felbaktattunk a Szent György-hegyi Kaán Károly turistaházhoz, ahol bélyegzés után kisebb pihenőt tartottunk. A bazaltorgonák már innen csodás látványt nyújtottak, de akkor látszottak csak teljes nagyságukban, amikor a mellettük haladó lépcsősoron kapaszkodtunk fel. Most lehetett igazán érzékelni tömegüket és korukat, a repedezett, ősöreg sziklák közül öles fák nőttek ki, a kidőlt oszlopok pedig mintha lépcsőként szolgáltak volna az erdő lakói számára. A hegytetőre színpompás csipkebokrok, iszalagok, fagyalok és kecskerágók között értünk el. Innen csodás kilátás nyílt az alattunk elterülő tájra. Messzebb a Badacsony fordított trapéz alakú tömbje magasodott és a háttérben megcsillant a Balaton.

A hegyről lefelé menet ismét szőlők közt gyalogoltunk, a takaros présházak kedvesen bújtak meg a tőkék sorai között. Visszapillantva a hegyre, annak oldalán még mindig látszottak a sokszögletű bazaltoszlopok. Az Oroszlánfejű-kutat elhagyva, hamarosan elértük a Tarányi-présház mélysárga, parasztbarokk épületét, szobrai vidáman szegélyezték az íves oromzatot. A présház mellett állt a Lengyel-kápolna, melyben épp csend honolt.

A Várhegy és Szigliget vára egyre jobban látszott, ahogy közeledtünk. Lassacskán elhagytuk a szőlőket és kiértünk a főútra. A várig biciklis úton haladtunk, az út túloldalán lovak legelésztek. A tömeg és az autósok egyre sokasodtak, épp zajlott a Süllőfesztivál. A vár tövében pecsételtünk majd kicsit mi is belevetettük magunkat a vásári forgatagba.

Badacsonytördemicig végig autóút mellett baktattunk, ami a fesztivál kapcsán megnövekedett forgalom miatt nem volt túl kellemes. Már ment le a nap, amikor beértünk a vasútállomásra, ahol megszereztük a nap utolsó pecsétjét, és a fűtött váróteremben elmajszoltuk az utolsó szendvicseket. Visszavonatoztunk Tapolcáig, majd autóval a szálláshelyünkre, Lesenceistvándra utaztunk. Reggel innen folytattuk vándorlásunkat.

2017. október

Kereszt a műút mentén.

Szőlők közt megy az út.

Házikó a szőlőben.

Háttérben a Szent György-hegy.

Vöröslő szőlőlevelek.

Őszi táj.

Szent György-hegyi szőlők.

Ahogy közelítettünk a Szent György-hegy felé, úgy tűntek elő a bazaltorgonák.

A Szent György-hegyi Kaán Károly turistaház.

Orgonák.

A ledőlő orgonák lépcsőszerűen terülnek el a földön.

Elvarázsolt táj.

Fák nőnek ki a sziklák közül.

Szörnyek serege.

Körbefogtak minket.

Fák a sziklák közt.

Kilátás.

Sorminta.

Őszi színek a hegyoldalban.

Ezüstösen csillogó iszalagok.

Piruló csipkebogyók.

Fénycsík az avarban.

Pink ragyogás - a kecskerágó lombja.

Hólyagmogyoró.

Megbolondult almafa.

Bazaltformák.

A távolban a Várhegy, rajta Szigliget várával és a Balaton.

Oroszlánfejű-kút.

A Tarányi présház és a Lengyel-kápolna.

A kápolna belseje.

Egyre jobban látszik a szigligeti vár.

Lengyel-kápolna.

Fürtök.

Színes sorok.

Lovak.

Szigliget vára.

Őszi dekoráció a várnál.

"Hogyha jártál hegyet, völgyet, térj be hozzánk, s igyál egyet." - Szőlőprés 1821-ből.

Badacsonytördemic - végállomás.

2017. október