Nem elég időben érkezni, egy kis szerencse is kell - gondoltuk Verőce utcáin nyargalva, mikor a busz az orrunk előtt robogott el, pedig még volt hat perc az indulásig. Az eredeti terv szerint a 17. számú, tavaly félbemaradt túrát akartuk befejezni a Csóványos megmászásával. Pechünkre csak egy délutáni busz ment volna Kisinóc felé és nem akartunk időt veszíteni, ha már eljöttünk Budapestről idáig, így gyorsan új tervet kellett kovácsolnunk. Választásunk a 18. számú túra Szendehely-Katalinpuszta-Ősagárd kb. 13 km hosszú szakaszára esett, így visszavonatoztunk Vácig, majd busszal érkeztünk meg Szendehely-Katalinpusztára.
Mind Szendehelyen (a Szepi Fogadónál), mind a Katalinpusztai Kirándulóközpont és Erdei Iskola épületénél található pecsét, ennek megszerzése után már lehet is folytatni a Kéktúra útvonalát, mely egy darabon a Gyadai Tanösvénnyel együtt fut a Naszály lábánál. És ha már szóba került a Naszály, úgy tűnt, a mai napból mégsem marad ki a hegymászás.
A kirándulóközpont még zárva volt. Csend honolt a környéken, csak a mi lépteink ropogtak a nagy hóban. Még nem emelkedett a szint, kellemes, lankás volt a környék, kényelmesen nézegethettük a tanösvény színes ismertetőtábláit. Kicsit meglepődtem, mikor a hóban egy lepkére bukkantam. Sajnos elpusztult, pedig már kezdtem örülni, hogy a természet életjelet ad végre és kiadja a parancsszót: tavaszodj! Farakások mellett haladtunk el, majd átkeltünk a tanösvény gyalogos hídján. Hamarosan elértük a Bik-kutat, mely a Naszály északi lejtőjének egyetlen forrása. Nevét valószínűleg a hűvösebb hegyoldalak egyik erdőalkotó fájáról, az itt is jellemzően előforduló bükkfa régies nevéből származó bikről kaphatta.
Egyre jobban emelkedett a szint, és az előrehaladást jócskán hátráltatta a süppedős hó. Többször megálltunk szusszanni egyet, ilyenkor hallgattuk a nagy zajt csapó madarakat, melyek a tanösvény táblái szerint az errefelé gyakori macskabaglyok lehettek. Láttunk is néhány repkedő példányt, de kiváló álcájuknak köszönhetően nem tudtuk őket teljes bizonyossággal beazonosítani.
Annak ellenére, hogy a hó nagyon lelassított és fárasztott minket, örömünket leltük a látványban. Mintha meseerdőben jártunk volna. A fákon még megmaradt a hólepel, a lombkoronák csontvázaiból pedig kiragyogott a nap. Az ágak végein mintha duzzadni kezdtek volna az eddig szunnyadó rügyek, bár a tavasznak nyoma sem volt. A Szinlő-barlangnál megálltunk kicsit. Az itt álló információs tábla szerint ez a barlang Magyarországon az ötödik legmélyebb, és a kis patkósorrú denevér európai jelentőségű telelőhelye.
Egyre csak kapaszkodtunk felfelé, és végül megpillantottuk a gerinc tetején ágaskodó kilátót. Végre felértünk! Kár, hogy ezért nem járt egy pecsét sem. A kilátóból szép panoráma nyílt, bár az idő nem volt tiszta, a távolban azonban látszott Ősagárd templomának tornya.
Végre lejtett az út, megkezdtük a leereszkedést. A cserjék között tavalyról megmaradt csipkebogyók piroslottak, kontrasztot alkotva az ágak közé szorult hópamacsok fehér színével. Szántóföldek között közelítettünk Ősagárd felé, és rohamtempóba kapcsoltunk, mert el akartuk érni a Vác felé tartó buszt, és nem akartunk hoppon maradni, mint reggel.
A megszűnt kocsmánál, a buszmegállóban megszereztük a pecsétet és nagy léptekkel vágtattunk az utca másik oldalán lévő buszmegállóhoz. Ezúttal szerencsénk volt, mert egy kéktúrázó pár felajánlotta a pesti fuvart, így hamar hazaértünk. Végül egészen jól alakult ez a nap.
A Katalinpusztai Kirándulóközpont és Erdei Iskola méhecskéje.
A Gyadai tanösvény kapuja.
Információs oszlop.
Halott lepke a hóban. De hogy került oda?
A Gyadai tanösvény gyalogos függőhídja.
A Bik-kút a Naszály északi lejtőjének egyetlen forrása.
Egyedül.
Bükkfarügyek.
Kapaszkodunk a Naszály oldalán.
A mély hó nehezítette a feljutást.
A táj csodaszép volt.
A Szinlő-barlang víznyelője.
Irányba állunk.
Közelítünk a csúcshoz.
A fák közül előtűnt a kilátó.
Panoráma.
Végre lejt az út!
Hópamacsos cserjék.
Maradt még néhány csipkebogyó tavalyról.
A távolban Ősagárd temploma.
Téli csendélet vadlessel.
Még alvó rügyek.
Boltív.
Bokáig érő hó.
Megérkeztünk Ősagárdra.
Főutca.
2018. március
