Hosszú volt az út vonattal és busszal, több átszállással Úrkútig, de végül szerencsésen megérkeztünk. El is indultunk a napi penzumot teljesíteni a Kéktúra 7. számú túrájának útvonalán, és nem sokára már az első pecsétet is megszereztük a Kék Túra Vendéglőnél. A táblákon az iránymutatás kicsit megtévesztett bennünket, de a kutat elhagyva (amiről a város a nevét kapta) szerencsére rájöttünk, hogy a másik irányba kell elindulnunk. A helyes úton aztán elértük a csárda-hegyi Őskarszt bejáratát, ahol lemásztunk a mangántartalomtól rózsaszínes sziklák alkotta szakadékba, hogy megcsodáljuk ezt a különleges természeti képződményt, mely 1951 óta védett terület. A fölénk magasodó sziklákon mohaszőnyeg virított, fodorkák és gímpáfrányok zöldelltek a kövek között.

Innen tovább indultunk Városlőd irányába. A távolban egy gazdaság épületei álltak, udvarán marhacsorda sziesztázott és bámult ránk. Bükk hagyásfák alkotta tisztás útján ballagtunk, a sáros talajba süppedt patanyomok szerint mindig nagy itt a forgalom. Az erdő színes ruhába öltözött, a bükkfalevelek narancsban és barnában pompáztak. A kijelölt út réteken át húzódott, melyek növényzetének javát hullámzó sávokban az aranyvessző alkotta. Ezüstös bugái csillogtak a gyér fényben. Az aranyvessző seregeinek egyhangúságát a gilisztaűző varádics sárga gombokból álló virágzatai törték meg, melyek közé néha egy-egy lila virágú imola keveredett. Elértünk egy nagy tölgyfát, törzsén a kék-fehér jelzés és egy fatábla, melynek íves betűi hirdették: Güszi-pihenő. A gyérülő lombkoronából fagyöngyök gombolyagjai tűntek elő, tele opálos-fehér bogyókkal. A fa mellett irányjelző táblák adtak útbaigazítást, az úttól befelé a pihenő padjai bújtak meg.

A felhők közül néha kibújt a nap, fejünk felett sólyom körözött és lassacskán elértük a Csalános-völgyet. Kis pihenőt tartottunk a Sobri Jóska Kalandpark bejáratánál, majd a műúton lassacskán elértük Városlőd vasútállomását, ahol pecsét várt minket. Már alkonyi fényekben úszott a táj, amikor beértünk Kislődre, ahol a szállásunk volt. Az ablakból kinézve a templom tornya magasodott.

Reggel a Kab-hegy felé eső szakaszt terveztük megtenni, de a rossz időjárás ismét megtréfált minket. A vörös riasztás, a szél és eső meggyőzött minket arról, hogy jobb, ha hazafelé vesszük az irányt. De ha már a környéken jártunk, vétek lett volna kihagyni Herenden a porcelánmanufaktúrát, így a szakadó esőben didergés helyett gyönyörű porcelánokat nézegettünk, megismerhettünk néhány gyártási folyamatot a formázástól a festésig és a kávézóban herendi porcelán csészéből ihattunk cappuccinot. Így a rossz időt is könnyebb elviselni.

A kút, melyről Úrkút a nevét kapta.

A kútnál tyúkanyók bújtak meg a bokor alatt.

Az aranyvessző (Solidago) pihés bugái uralták a tájat.

A csárda-hegyi Őskarszt bejárata.

A rózsaszínes sziklák mangánt tartalmaznak.

A szakadék sziklái.

A természetvédelmi terület növénye a gímpáfrány és az aranyos fodorka.

Bambulás a közeli tanyán.

Vadak útján.

Őszi táj.

Güszi-pihenő.

Fagyöngy.

Sólyom keringett felettünk.

Erdőszél.

Őszi színpompa.

Sobri Jóska Kalandpark.

A városlődi vasútállomás, egyben pecsételőhely.

A kislődi templom este és reggel.

Stingl Vince és Farkasházi Fisher Mór, a herendi porcelángyár alapítóinak szobra.

A Porcelánmanufaktúra bejárata.

Oroszlán a gyár által használt jellegzetes mintázattal.

Herenden a cappuccino is jobban esik herendi porcelán csészéből.

2017. október