Reggel a Hernád-völgyi Kéktúra újabb részét, a 26. számú túra Boldogkőváralja-Regéc szakaszát Boldogkőváralján kezdtük. Felpillantottunk a várra, majd elhaladtunk a Szent Donát kápolna mellett és a Rákóczi úton folytattuk utunkat. Diók és mogyorók potyogtak elénk a járdára, a kertek fái érett gyümölcsöktől roskadoztak. A házak utcafrontján kereszt vagy Mária szobor óvta az ott lakókat, az előkertben pedig még tombolt a nyári virágparádé. Kerekes kút mellett mentünk el, rajta a kék jelzéssel, és nem sokára szurdokszerű völgyben találtuk magunkat, melynek aljában az Arka-patak csörgedezett volna, ha lett volna benne víz. Még most is nagy volt a forróság, így örültünk, hogy ma nem nyílt terepen kell haladnunk, és az árnyat adó fák alatt kicsit megkönnyebbültünk. Pirosló galagonyáktól roskadozó cserjék és kicsiny körtékkel teli fák szegélyezték az utat, míg el nem értük az egykori andezitbánya csupasz sziklás kőfejtőjét.
Beértünk Arkára, ahol kedves pihenőhely fogadott minket. A domboldalban régi pincék sorakoztak, előttük gyümölcsfák kellették magukat, hogy szedjünk a roppanós almáikból és szaftos barackjaikból. A falu főutcáján vezetett a kék jelzés, ahol szépen felújított parasztházak sorakoztak.
Ligetes-erdős szakaszon haladtunk tovább, el a temető mellett és a környék mintha gondoskodott volna a vándorról, az utunkba penderített egy-egy alma vagy körtefát, de ha ezek nem is akadtak, még mindig szemezgethettünk a kökényekből. Egy aszatokkal benőtt tisztáson lepkeinvázió fogadott, a lila virágzatok jó kis találkozó- és táplálkozóhelynek bizonyultak. A száraz fű közt peremizs sárga virágai bújtak meg a nyár utolsó mementóiként.
Vadregényes, mohos sziklákkal behintett völgyben jártunk. Többször átkeltünk a patakon, illetve a teljesen kiszáradt medren, majd a Hármashegyi-legelőn mentünk keresztül, ahol a fűfélék aranyló bugáit lengette a szél, itt-ott almafák álltak és egy nagy tölgy alatt pihenőhely fogadott. Szemben a várhegyen magasodott a regéci vár. A Bónyi-kútnál őszi kikericsek virítottak, majd némi séta után megérkeztünk Mogyoróskára. Itt is szépen felújított, kedves házikók mellett haladtunk el. A görög katolikus templomban épp mise zajlott, vasárnap dél révén a környéken csend honolt. Letelepedtünk a falu parkjában, kicsit elnyújtóztunk és előkerült az elemózsia is.
Utolsó állomásunk Regéc volt, de mielőtt pecsétet szereztünk volna, megküzdöttünk a várral. Mi egy meredekebb utat választottunk, cserébe hamar felértünk és élvezhettük a pazar kilátást. Regéc vára az ország egyik legnagyobb középkori vármaradványa, és arról nevezetes, hogy itt töltötte gyermekéveinek első felét II. Rákóczi Ferenc. A várból lefelé vezető út még tartogatott meglepetéseket. Először azúrkéken virító tárnicsokat találtunk a fűben, majd pirosló bogyókkal díszített kányabangita bokrokat fotóztunk és egy farakásnál diót hurcoló mókussal találkoztunk. Regécen megszereztük a pecsétet, melynek külön faházikót készítettek, és a csapattagok búcsúzkodni kezdtek, a mai túra ezennel befejeződött.
Mi, néhányan még megtoldottuk pár látnivalóval a napi programot, ha már erre jártunk, így először Fonyban álltunk meg, melynek főterén kiépített kútból lehet a helyiek szerint gyógyhatású, finom hegyi vizet inni, majd gyors pillantást vetettünk a régi pincék sorára.
A nap zárásaként ellátogattunk Vizsolyba, ahol kihagyhatatlan látnivaló az Árpád-kori református templom és a benne őrzött Vizsolyi Biblia. Az idegenvezetést is tartalmazó belépőt a Bibliás Könyvesházban vásároltuk. Az épület belül önmagában is kedves a szemnek számos igényes kiadványával, cserépkályhájával és Gaál János Népművészet Mestere díjas restaurátor által készített festett kazettás mennyezetével.
A vizsolyi templomot a 12. század végén, vagy a 13. század elején kezdhették el építeni, majd a későbbiekben a mai hajóval és a toronnyal bővítették. a 16. század második felében már a református egyház tulajdona. Korabeli freskóinak egy csoportja a Szent László legendát örökíti meg. Itt tekinthető meg az üvegvitrinbe zárt Vizsolyi Biblia, mely az első, teljes, magyar nyelvű bibliafordítás 1590-ből. A kiadás helyszíni megjelölésével hivatalosan Vizsolyi Bibliának hívjuk, de elterjedt a fordító nevét megőrző Károlyi/Károli Biblia kifejezés is.
Amikor kigyönyörködtük magunkat a szószék feletti, 1792-ből származó koronában, a gazdag freskódíszítésben és a rózsa alakú zárókőben, kiléptünk a virágokkal teleültetett templomkertbe, majd megnéztük a kerthez tartozó Mantskovit Bálint Nyomtatástörténeti Múzeum kiállítását is. Itt a nyomdatörténeten kívül a Vizsolyi Biblia történetéhez erősen kötődő 16. századi borkultúrával és kereskedelemmel ismerkedhettünk meg, valamint egy korhű nyomdagépen kinyomtathattuk a biblia első oldalát.
Már alkonyodott, amikor elindultunk hazafelé. Az út mellett tökföldek húzódtak, rajtuk sorba rendezett, a lemenő nap narancsos színétől még élénkebb színű tökök pöffeszkedtek. Lassan elhagytuk ezt a különös tájat, de a kezemben még sokáig szorongattam a biblianyomatot.
Források:
Prospektusok Regécről és Vizsolyból
Boldogkő vára és a Szent Donát kápolna.
Kerekes kút a falu szélén.
Szűzanya vigyázza a ház lakóit.
Izzik a galagonya.
Bőség.
Elhagyott andezitbánya Arka előtt.
Szakadt szárnyú pillangó.
Pincék Arkán.
Kereszt a kertben.
Egy a számos szép porta közül.
Peremizsek.
Gyöngyházlepke.
Kiszáradt patakmeder.
Mohos sziklákkal teleszórt völgy.
Kimosott gyökerek.
Almafák a Hármashegyi-legelőn.
Őszi kikerics.
Mindjárt felérünk a regéci várba.
Kilátás a toronyból.
Mogyoróska házai.
A regéci vár.
Tárnicsok a fűben.
Pirosló kányabangita.
Dióval a szájával mókus szaladt át a fatörzseken.
Kéktúra bélyegző lak Regécen.
Fony, pincesor.
A Bibliás Könyvesház Vizsolyban.
A református templom freskókkal díszített belseje.
A szószék feletti korona 1792-ből való.
Rózsa alakú zárókő.
Az eredeti Vizsolyi Biblia.
A templombelső a karzatról.
Csend.
A virágos templomkert a szomszédos görög katolikus templommal.
A református templom szerkezetén jól látszanak az egykori bővítések.
Lőrésszerű ablakok.
A Mantskovit Bálint Nyomtatástörténeti Múzeum a nyomdagéppel.
Ahol minden a borról és a bibliáról szól.
Tökparádé.
2018. szeptember
