A hétvége második napján a Büdös-kúti kulcsosház - Abaligeti-barlang szakaszt tettük meg, ezzel teljesítve a teljes 9. számú túrát.
Orfűn egész éjjel esett az eső, ám reggel gyönyörű idő fogadott minket. A Pécsi-tó is a legszebb arcát mutatta, feszített víztükrét kacsák szelték át, és az árván hagyott régi csónak csendben ringatózott a fűzfák alatt. A víz most is kellemes volt, és igaz, még hűvös volt a levegő, tudni lehetett, hogy aznap is forró nap elé nézünk.
Autókkal érkeztünk meg Büdös-kút alá, ahol leparkoltunk és az árnyat adó lombok alatt nem volt elviselhetetlen a hőség. Az eső nyomai még látszottak, az agyagos talaj néhol eléggé csúszóssá vált és tócsák tarkították az utat. Hamarosan kis tisztásra érkeztünk, ahol egy kis esőbeálló fogadott minket.
Patacsi-mezőn pecsételtünk, majd kicsit megpihentünk és a Jakab-hegyi tanösvényen folytattuk utunkat. A tájékoztató táblák szerint a hegy fennsíkjának legmagasabb részén a Kr. e. 8. században, a korai vaskorban egy sáncokkal körülvett földvár állt, melynek sáncai ma is láthatóak. Találhatunk a tanösvényen egy ősi cserépedényre emlékeztető tűzrakó helyet is, melyet Erdei tűzhely címmel Illa Gábor land art művész készített.
Innen már csak néhány lépésre található az úttól balra lévő kis kőkápolna, mely egyben tyúklépcsős (szóval csak óvatosan!) kilátó is, jobb kéz felől pedig a Jakab-hegyi pálos kolostor romjai bújnak meg. Az ásatások eredményeképpen kiderült, hogy a hajdani vaskori földvár közepén a XII. század környékén egy falu létesült, itt állt a Szent Jakabról elnevezett templom, mely mellé 1225-ben Bertalan pécsi püspök kolostort építtetett az általa összehívott, a Mecsekben szerteszét élő remeték számára.
Ahogy a gerincen haladunk, érdemes letérni a kék jelzésről és kitérőt tenni a jellegzetes homokkőből álló Zsongor-kő felé, ahonnan lélegzetelállító kilátás tárul elénk. A legenda szerint a törökök elől menekülő Zsongor és kedvese innen vetette le magát inkább a halált, mint a biztos fogságot választva. Visszatérve a kékre, gyönyörű gyertyánoson keresztül haladtunk. Az úttól nem messze egykori halomsírok buckáira lehetünk figyelmesek. A korai vaskori erődítmény lakói a földvár területén kívül temetkeztek. A halottat elhamvasztották, a máglya helyén ásták ki a sírgödröt, melybe a hamvakat tartalmazó agyagedényt helyezték. E fölé sírkamrát vagy kőrakást építettek, amit földdel takartak be. Minden sírt kőgyűrű vett körül, mely a halott birodalmát jelképezte.
Az egyik fán ragasztott papírlapra lettünk figyelmesek. "Gyökeres álpereszke - védett, ritkán előforduló gomba!" És valóban, a fa alatt tenyérnyi, csontszínű, taplószerű megjelenésű gombák lapultak. Mondani sem kell, eddig egyikünk sem hallott erről a gombáról.
A Pálos-kúti pihenőhelyet elhagyva már a Bodó-hegyen bandukoltunk, egy ideig aszfaltos úton, majd ökörfarkkórók által szegélyezett földúton. Hagyásfák törtek a kék ég felé. Erdei úton bandukoltunk, a cserjéken havasi cincér ágaskodott, később egy metálfényű, bábrabló nevű bogár sietett az avarban. Az egyenetlen felszín és a víznyelők látványa már sejttette velünk, hogy alattunk valószínűleg már barlangok húzódnak, és hamarosan az Abaligeti-barlang fölé érkeztünk. Az egyik fa törzsén meztelencsigák üzekedtek, fura látványt nyújtott lassú tekergésük.
A fákon át megcsillant a tó vize, hallatszott a strandolók zaja és már látszott a Denevérmúzeum épülete is. Most volt végre lehetőség mind a barlangot, mind a múzeumot egy kombinált jeggyel megnézni.
Az Abaligeti-barlang 1982 óta fokozottan védett természeti érték. A Mecsek leghosszabb olyan barlangja, melyben patak folyik. Koránál fogva cseppkövei nem olyan nagyok és látványosak, mint az aggtelekiek, mégis érdemes megismerkedni velük. A kiépített útvonalat csak vezetéssel látogathatjuk, fotózni nem szabad. Hosszú ideig csak a barlang egy kicsiny része volt ismert, amelyet a falu első plébánosa, Riedl Antal pincének használt. Innen a pikáns Paplika elnevezés.
A Denevérmúzeum arra hivatott, hogy legyőzzük félelmeinket és előítéleteinket ezekkel a hasznos kis jószágokkal kapcsolatosan. Fotókon, interaktív módszerekkel és preparátumokon keresztül ismerhetjük meg a hazai fajok életmódját, szokásait és a denevérkutatás rejtelmeit.
Mindezek után már csak azt kellett eldönteni, melyik padra huppanjunk le egy fagyival, és pihenjük ki magunkat egy kicsit. A túra teljesítésével elhagyjuk a Mecseket, irány az Őrség!
A Pécsi-tó reggel.
Magányos csónak a fűzfa alatt.
Naphal.
Tavi idill.
Esőbeálló.
Patacsi-mező, pecsételőhely.
Vadászles hagyásfával.
Illa Gábor: Erdei tűzhely.
Kápolna-kilátó a Jakab-hegyen.
A pálos kolostor romjai.
A Zsongor-kő homokkő sziklái.
Kilátás a messzeségbe.
Gyertyán termése.
Vaskori halomsír.
Tócsa-tükröződés.
A védett, ritkán előforduló gyökeres álpereszke.
Pálos-kút.
Nyári Mecsek.
Vackor.
Ökörfarkkórók szegélyezte út.
Bábrabló, havasi cincér, egy elvesztett lepkeszárny és egy piros fejű furcsaság.
A növényvilág képviselői.
Meztelenkedés.
A Denevérmúzeum épülete.
A kiállítás részletei.
Délutáni nyugalom.
Az Abaligeti-tó.
Források:
2020. július
