A tavaszi vírushelyzetnek köszönhetően az idei, immáron a tizedik alkalommal megrendezett Budapest100 szeptemberre tolódott és ugyanarra a hétvégére esett, mint a Kulturális Örökség Napjai, így aki szívesen fedezi fel a város rejtett kincseit, az most ki sem látott a lehetőségekből. Mivel a vírus még mindig kitartóan velünk van, megembereltem magam, és - ha ezzel számos különlegességről is mondtam le - a lakóhelyemhez legközelebb eső, a lehető legkevesebb utazással járó programokat néztem ki. Így esett meg az, hogy az áprilisi és májusi városjáró futásaim során már kívülről megcsodált és már akkor is érdekesnek tartott XIII. kerületi épületek némelyikét most belülről is szemügyre vehettem.
Csupán egy helyszín miatt hagytam el a kerületet, mégpedig a Varga Márton Kertészeti és Földmérési Szakgimnázium és Kollégium Botanikus kertje miatt, úgy gondoltam, hogy egy szabadtéri program még ebben a helyzetben is belefér.
Az iskola a Kulturális Örökség Napjai programjában szerepelt, és nem csak a épületet lehetett bejárni, hanem az egész kertet is, mely több részre tagolható. A Vakok kertje olyan növényeknek ad helyet, melyek tapintása és illata is különleges. Az Alakfa gyűjtemény lakói olyan alapfajok, melyek törzsébe különböző formájú fajtákat oltottak. Láthatunk még Fenyőkertet, Sövénybemutatót, Ökokertet, vagy Kaktusz- és pozsgásgyűjteményt, a kert azonban Japánkertjéről híres.
A Japánkertet az intézmény alapítója, Varga Márton tervezte és építette 1928-ban és olyan szépre sikerült, hogy a Japánból 1931-ben idelátogató Takamacu herceg és felesége is elismerését fejezte ki. A tavas sétakert minden szeglete egy kis csendélet, művészien elrendezett lépőkövekkel, sziklákkal, kőlámpásokkal, hidakkal és növénycsoportokkal. A kert legidősebb fája egy korai juhar, mely 130-150 éves lehet, de találunk itt más faóriásokat is, mint például egy kínai mamutfenyőt és egy himalájai selyemfenyőt. Tavasszal a virágzó cseresznyefák vonzzák a látogatókat, szóval ide mindenképpen vissza kell jönni.
Most is beigazolódott, hogy aki nyitott szemmel jár, mindig talál valami érdekeset. Jövőre találkozunk a tizenegyedik BP100-on!
A Varga Márton Kertészeti és Földmérési Szakgimnázium és Kollégium Botanikus kertjében található Japánkert, kis pavilonnal.
Lótusz.
Kőlámpások a tó mentén.
Páfrányfenyő levele. A növény a kelet-ázsiai vallásokban nagy tiszteletnek örvend gyógyhatása és hosszú élete miatt.
Kínai lilabogyó.
Lépőkövek.
Kertrészletek.
A bokrok hegyét már megsimította az ősz.
Rózsák.
A Hegedűs Gyula utca 68. alatt várostörténeti kvíz várt minket.
Régi fotók.
Hullámos ablakrács.
Néha fel kell nézni.
Néha meg le.
A Kárpát utca 7/B csak szombaton volt nyitva. Vasárnap csak ennyit sikerült látni belőle.
A Radnóti Miklós utca saroképületének ívei.
A Hegedűs Gyula utca 12. számú ház szecessziós stílust idéző üvegablakokkal, mintás kőlapokkal és színek szerint csoportosított, kiteregetett ruhákkal. Az épület előtt botlatókő őrzi az egyik lakó, Vadász Géza emlékét.
Katona József utca 27. Az ún. Phőnix-ház valójában négy utca által határolt nyolc háztömb együttese. Mindegyik épület más és más, két kapun a Turul és a Phőnix felirat áll.
A tömb belsejében kis édenkert lapul padokkal, hatalmas fákkal és virágágyásokkal, ahol minden növényfajnak saját névtáblája van.
Idill.
Árnyékliliomok.
Kellemes hely egy kis ücsörgésre.
Fák árnyékolják a kertet.
Csend az egyik lépcsőházban és a kertben.
2020. szeptember
